Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)
CsEPREGi Zoltán f A gyulai uradalom egyházi viszonyai (1510-1530) 59 szintén Sadobricsé lett.26 Sadobrics, a várat feladó várnagy 1530-ban végül visszakapta a nagyváradi püspök által korábban elvett kanonoki javadalmát, és altarista lett Gyulán.27 Egy másik fontos vonása a brandenburgi személyi politikának, hogy az őrgróf mindenütt bizalmatlan volt a helybeliekkel szemben. Politikailag megbízhatóbbnak tűntek számára a messziről jöttek, mint a vármegyei nemesek, akik bármikor összejátszhattak ellenfeleivel, átállhattak a másik oldalra (ezt minden óvatossága dacára meg is tették a gyulai várnagyok 1530-ban). Gyulára is Jágerndorfban toborzott őrséget küldött az őrgróf,28 mely nemcsak olcsóbb volt a hazainál,29 hanem kifejezetten veszélyes volt számára az ellenséggel való cimborálás. A vár feladásakor a jágerndorfi Jacob Tischler (magister Jachel de Carnovia) mind az ostromló Cibak Imrével, mind az áruló Sadobrics Péter és Simay Mátyás várnagyokkal igazoltatta ura iránti hűségét.30 Hunyadra az őrgróf Sziléziából küldött várnagyot (Stoltz György) - tragikus eredménnyel31 -, Szlavóniába Budáról (Venediger György), Gyulán a német Ahorn János mellett főleg horvátokat találunk (Sadobrics Péter, Susalics István), sziléziai birtokait pedig többnyire frankok irányították, és az ottani egyházakba is lehetőleg másunnan verbuvált plébánosokat. Brandenburgi György sokszor minden alkalmasság dacára, csupán zsigeri bizalmatlanságból bocsátotta el állásukból tisztjeit. A személycserék ezért - mind az egyházi, mind a birtokirányítási posztokon - rendszerint viharosan, indulatokkal terhelten, a helyi közösség ellenszenve közepette zajlottak.32 1527-ben Györgynek egyszerre kellett megküzdenie Sziléziában és Gyulán az elmaradt tizedek problémájával. Előbbi helyen elsőként az illetékes megyéspüspökhöz, Thurzó Szaniszló (1466-1540) olmützi püspökhöz fordult. Az általános eladósodás és a dézsmahátralékok felhalmozódása miatt a sziléziai rendek a tartományi gyűlésen közös megegyezést kínáltak a klérusnak, az évek óta növekvő kintlevőségek öt százalékon való 26 BL 1226:29, regeszta: Veress, i. m. 123. 140. sz. dokumentum; BL 1044:10, regeszta: Veress, i. m. 141. 159. sz. dokumentum; BL 1044:3, regeszta: Veress, i. m. 142. 161. sz. dokumentum; BL 1127:16, közli: Veress, i. m. 142-144. 162. sz. dokumentum; BL 1242:2, regeszta: Veress, i. m. 145. 164. sz. dokumentum, idézi: Iványi Béla: München levéltárai magyar szempontból. Levéltári Közlemények, 1934. 50-110., 96. 27 Marckhart Koncz (Konrád) jelentései. BL 1036:9, közli: Sörös Rudolf: Szemtanú elbeszélése Gyula várának 1529-iki ostromáról. A Békésvármegyei Régészeti és Mivelödéstörténelmi Társulat évkönyve, 17. 1893. 19-32.; BL 1036:10, regeszta: Veress, i. m. 160. 199. sz. dokumentum. 28 Marckhart levele az őrgrófnak (Gyula, 1529. április 8.): BPH, Rep. 41, 4, E 1:108-109. 29 BL 1127:40, közli: Veress, i. m. 146-147. 167. sz. dokumentum. 30 BL 1036:22, 29, 32, 34-35, két pontatlan regeszta: Veress, i. m. 157. 194. sz. dokumentum, 159.197. sz. dokumentum. 31 Armbruster Mátyás szebeni bíró Brandenburgi Györgynek (Szeben, 1530. augusztus 5.): BL 1043:8, közli: Pataki, i. m. 242-243. (nr. 91.) 32 Marckhart levele (Gyula, 1529. április 8.): BPH, Rep. 41, 4, E 1:108-109.
