Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Kenyeres István: A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében
Kenyeres István J A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében 35 A birtokok igazgatási rendszere középkori nagybirtok igazgatásában a legfontosabb tisztviselő a várnagy (castellanus), az udvarbíró (provisor) és a gazdatiszt vagy tiszttartó (officialis) volt, ők álltak a birtokigazgatási szervezet élén. Utánuk következtek a vámszedők, sáfárok, erdőőrök stb. A legfontosabb gazdasági tisztviselő, aki az uradalom élén állt és annak minden gazdasági és jogi vonatkozású ügyes-bajos dolgát intézte, az udvarbíró volt. A földesúr rezidenciája volt a birtokigazgatási központ, itt jelenik meg először az udvarbírói tisztség, amelynek latin nyelvű elnevezése a 15. század előtt még a comes curiae, iudex curiae - azaz tükörfordítása az ’udvarbíró’ kifejezésnek. Az udvarbíró latin nyelvű elnevezése a 15. századtól kezdve egyre inkább a provisor curiae, majd provisor lett, amely szó elterjedésének eredete nem tisztázott és - eddigi ismereteink szerint - a megnevezés uradalmi tisztviselőre történő használata kizárólag Magyarországon fordul elő. A provisor szó a provideo igéből származtatható, mégpedig valamiről előre gondoskodik, beszerez értelemben, így a provisor szó alapesetben valamiről [általában élelemről] gondoskodót, beszerzőt jelent. A latin etimológia jól jelzi a tisztség tartalmának megváltozását, hiszen az udvarbíró tevékenységében a középkor végén sokkal inkább a provisor szóban foglalt feladatokra helyeződött a hangsúly a korábban meghatározó bíráskodásról. A tisztség magyarországi német nyelvű elnevezése is rendhagyó, ugyanis ’iudex curiae’ megfelelőjeként már Mohács előtt a ’Hofrichter kifejezést használták, amely a német nyelvterületeken teljesen más tisztséget jelentett (általában udvari bírósági méltóságot). A magyar- országi tisztségelnevezéseknek (udvarbíró, Hofrichter) az osztrák-német terminológiában a ’Pfleger’ felelt meg, ami megegyezik a provisor szó „valamiről gondoskodó” jelentésének, úgyhogy elképzelhető, hogy a német tisztségelnevezés a magyarországi latinban használt provisor szó eredete, de nem zárható ki a dalmáciai területek felől beáramló itáliai (pl. velencei- proveditore) minta sem. Az udvarbíró hatás- és feladatkörét a középkorban - utasítások hiányában - szinte csak az uradalmi iratok (urbáriumok, számadástöredékek) és missilisek alapján lehet felvázolni. A tisztség először a földesúr uradalmi központjában, a rezidencián fordul elő (erre utalhat a ’iudex curiae’, a ’provisor curiae’ vagy a ’provisor curiae castri’ megnevezés) és- párhuzamot vonva az országbírói (judex curiae regiae) intézmény történetével - minden bizonnyal a földesurat bíráskodási funkciójában helyettesítő feladatköre lehetett. Ezt a bíráskodási funkciót azonban egyre inkább háttérbe szorította az uradalom gazdasági irányítása. A 15. századtól kezdve a több váruradalomból álló nagybirtokokon az udvarbíró rendszerint az úr rezidenciáján tartózkodott, a várnagyok pedig az egyes
