Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Kenyeres István: A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében
36 VÁROS, URADALOM, VÁR várbirtokok központjaiban, a várakban teljesítettek szolgálatot. A 15. század második felétől már nem csupán a birtokok központjaiban, hanem az egyes várakban is találkozunk udvarbírókkal (provisor castri), sőt, egyre gyakrabban ugyanazon személy viselte a várnagyi és udvarbírói tisztségeket. A 16. század elejétől a nagyobb uradalmak élén általában két várnagy állt, akik közül az egyik az udvarbírói tisztséget is ellátta. A 16. század elejétől szinte minden uradalomban megtalálható az udvarbíró tisztsége, ő állt a birtok gazdasági irányításának élén. A 15. század végére, illetve a 16. század elejére kialakult birtokigazgatási rendszer szerint az udvarbíró állt a birtok gazdasági, igazgatási szervezetének élén. Az ő kezébe futott be valamennyi jövedelem, ő intézte a birtok valamennyi igazgatási ügyét. A várak és a hozzájuk tartozó birtokok felügyeletét a várnagyok, porkolábok (castellani) látták el, az ő joghatóságuk alá tartoztak a birtok népei, tehát a bíráskodást felettük általában ők gyakorolták. A várnagyok rendelkeztek a vár fegyveres ereje felett is. Mindenképpen megjegyzendő, hogy az udvarbíró, magyar elnevezése ellenére, a középkor végén már ritkán vagy csak igen korlátozott jogkörben bíráskodott a birtok népei fölött, ezt a funkciót az úriszéken általában a várnagy és a tiszttartó, vagy udvarbíró - meghívott esküdtekkel együttesen - látta el. A várnagyok és az udvar- bírák voltak a földesúr legfőbb bizalmi familiárisai, az előbbiek katonai, míg az utóbbiak gazdasági funkcióban tevékenykedtek, azonban ez a két feladatkör ekkor még nem vált szét egyértelműen. Ezt bizonyítja az is, hogy ugyanazon familiáris lehetett várnagy és udvarbíró is, sőt akár egyszerre is betölthette a két funkciót, tehát a tisztség betöltése nem pusztán és kizárólag szakértelmet kívánt (például gazdasági, pénzügyigazgatási, gazdálkodási ismeretek), hanem fő feltétele a familiáris feltétlen lojalitása volt a földesúr felé.2 Az őrgróf a források alapján a korszakhoz képest szofisztikáit birtokigazgatási adminisztrációt épített ki maga körül: a birtokok kezelői, a várnagyok, udvarbírák az ő budai megbízottainak, titkárának számoltak el. Az őrgróf nem jelölt ki valamennyi uradalmának egy birtokigazgatási központot, leginkább Budán tartózkodott, ide kellett neki megküldeni a jelentéseket, számadásokat és természetesen a birtokok jövedelmeit. Az is tudható, hogy az őrgróf időnként megjelent birtokain, vizsgálatot tartott, ha kellett, hivatalnokokat mozdított el és személyesen adott ki rendelkezéseket. Ilyenről éppen Gyula kapcsán maradtak fenn források. Gyulán 1520 májusában Brandenburgi György személyesen jelent meg, leváltotta a hűtlen birtokkezelő-személyzetet és új tisztviselőket nevezett ki. Ekkor bocsátja ki a tulajdonképpen uradalmi utasításnak tekinthető ismert kon2 Összefoglalóan 1. Kenyeres István: Uradalmak és végvárak: A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Bp., 2008. 105-114. (Habsburg Történeti Monográfiák, 2.)