Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
1 Blazovich László J Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 19 középkorban következett be a polgárjoghoz kapcsolódása. A városi birtok és háztulajdon a tőkefelhalmozást is szolgálta. Éppen ezért nem véletlen, hogy az északi német városokban, vagy például Kölnben, nagyon hamar felfektették a telekkönyvek elődeit. A városi jog megfelelt a városokban lejátszódó társadalmi változásoknak, levetette a hagyományok bilincseit, amelyek a tartományi jogot a 19. századig megkötötték. A maga érvényességi területén annak ellenére sem szokásjog, hogy erős gyökerekkel kötődik a szokásjoghoz és a tartományi joghoz, hanem sokkal inkább szabad döntések által hozott, változások közepette élő helyi jog (Willkürrecht), amely az érdekelt felek megegyezésén alapul, amelyet közös akaratnyilvánítással fejeztek ki, és a polgárok esküjével erősítettek meg. Később a tanács határozataival változtathatták, árnyalhatták és újíthatták meg.25 z említett ideáltípushoz az egyes városok különböző utakon és időpontokban jutottak el, és különböző hatalmi viszonyokat foglaltak magukba, mint például a kereskedő gilde-két, később a városi patriciátu- sét vagy a kézműiparos céhekét. Továbbá létrejöttek vegyes formák, mint például a kereskedő patríciusoké és a kézműveseké, amely esetben a népgyűlésen a gildékből és a céhekből egyaránt választottak tanácstagokat a tanács által megszabott jogrend szerint. E tekintetben ugyancsak alapvető különbség alakult ki a városi gyakorlat és a várost körülvevő vidék viszonyai között. Az utóbbiban az uralmat biztosító jogot a nemesek és a fejedelem tartották a kezükben. Amíg a városban a kormányzati hatalom formáit a személyi hatalomtól függetlenül írták le, és a meghatározott időre választott hivatalnokok gyakorolták, akiket a polgárok községe ellenőrzött, addig a tartományokban az uralmi viszonyokat egészen az újkori, területi elvek alapján létrehozott állam megszületéséig egyrészről a nemesi-jobbágyi személyes és dologi függő viszonyokban kifejeződő földesuraság, másrészről a lovagi-hűbéri kötöttségek határozták meg. A városi alkotmány egyúttal megfelelt a város gazdasági-társadalmi berendezkedésének, a kereskedelmi folyamatoknak és forgalomnak, valamint a társadalmi mobilitásnak. Kifejezte egyúttal a városon belüli hatalmi viszonyokat. A városi alkotmány tartalmazza az egyre terebélyesedő városi igazgatás leírását, annak bürokratikus elemeivel együtt. A városi hivatalokban jóval a római jog recepciója előtt tanult jogászok mint szakemberek dolgoztak. A városok fő hivatalnokainak, a polgármesternek, a tanácstagoknak és a követségben járóknak megfelelő szakismeretekkel kellett 25 Dilcher, 1996. i. m. 104-110. A városalkotmány
