Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
18 VÁROS, URADALOM, VÁR A városjog társadalmi változások megkívánják a nekik megfelelően változó jog kialakítását. A városi jog túllépett a tradicionális középkori tartományi jogon, amely a 19. századig megmaradt korábban kialakult keretei között. A városi jog a maga területén, ott, ahol hatályos volt, nem merevedett szokásjoggá, jóllehet erős szokás- és tartományjogi gyökereket mondhat magáénak. Ennek ellenére ésszerű megegyezésen alapuló és változó jognak nevezhető, amely a különböző felek akaratnyilvánítását kifejező dokumentumokon és a polgárok esküjén nyugszik, és amelyet később a városi tanács változtat, formál és árnyal határozataival és szabályaival. A városi jog a városi béke, és a városi szabadság alapján született, valamint alapjául szolgálnak a városi kiváltságlevél, illetőleg a feljegyzett városi jogszabályok, továbbá az egyes városi fő tisztségviselők rendelkezései. A városi jogban benne foglaltatik mindenekelőtt a magánjog, továbbá a büntető-, végrehajtási és eljárásjog, azonban nem azok klasszikus tagolásának megfelelően, hanem az egyes szabályokban sokszor vegyesen megfogalmazva. Szétválasztásuk a mai jogi gondolkodás alapján sem egyszerű feladat. A városi jog az időben korábbi feudális joggal szemben, amely számos irracionális elemet tartalmazott, az egyes jogesetekre nézve előre kiszámíthatóan az ésszerűség alapján állt. A városi polgárok a kereskedelmi forgalomban keletkezett ügyekben ésszerű eljárást, bizonyítási formákat és végrehajtási jogot alakítottak ki a korábbi formalizmus (eskü, eskütársak, istenítéletek) megszüntetésével. Még a római jog recepciója előtt a 12. századtól kezdve a 15. századdal bezárólag a római jog számos elemét vették át, és építettek be rendszerükbe. Ugyancsak újdonságként jött létre a szerződési jogban a formális bizonyítással szemben az anyagi bizonyítás, a szerződések tartalmának bizonyító ereje, valamint az esküdtek, továbbá a piacokon jelen lévő hivatalos személyek tanúskodása. Az új szemlélet alapján kialakult rendszer az egyes személyek számára megteremtette a feltételeit annak, hogy a kereskedelem és az iparűzés eredményeként szerzett vagyonuk révén elinduljanak a társadalmi felemelkedés útján. E jogrend sokkal nagyobb társadalmi mobilitás lehetőségét teremtette meg a városokban, mint amely a mezőgazdasági területeken kialakult. A korábbi időszakban, mielőtt a polgárok még nem vívták ki jogaikat a város urával szemben, a városokban élők egyes csoportjai: kereskedők, miniszteriálisok (a városúr tisztségviselői), kézművesek, parasztok és egyéb jogállásúak, mint például a bányászok más-más földbirtok- és öröklési joggal rendelkeztek. Később a városi területi jogban ez egységesedett, amely lehetővé tette a városi birtok szabad adásvételét, ami a városokban nem egy időben játszódott le. Volt olyan eset, ahol csak a késő
