Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
Bagi Zoltán Péter f Gyula visszafoglalása, 1694-1695 135 erdélyi ezredéivel egy lendületes támadással foglalja el Gyulát.22 Várad ostromát követően, 1691 novemberében a magyarországi főparancsnok újra szükségesnek ítélte felhívni a figyelmet a Fehér-Körös partján épült erősség jelentőségére, hiszen tartott egy innen induló felmentési kísérlettől, illetve az őrség megsegítésétől, amivel az addig elért eredmények semmissé válnának. Az uralkodónak tehát kifejtette, hogy „[...] ha alkalom nyílik Gyula elleni támadásra, azt ne halasszák el, mert a város és az erőd minden mozdulatunknak útjában van, akár Jenő, akár Temesvár ellen szándékozunk valamit tenni”.23 A vár elleni első támadás elrendeléséhez az kellett, amitől Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf leginkább tartott: 1692. január 6-án a magyar ruhába öltözött Ibrahim pasa és nyolc kísérője Gyuláról sikeresen beszökött Váradra és az őrséget a közelgő felmentéssel biztatta. Erre gróf Friedrich Magnus von Castelli ezredes katonaságával elpusztította a Körösök közötti területet, majd Debrecenbe vonult. Január 9-én korán reggel az alföldi mezővárosba téli szállásra rendelt csapatok közül három vértesezreddel (St. Croix, Truchseß és d’Oria), száz lóra ültetett gyalogossal, egy mozsárágyúval, egy tábori ágyúval, a hozzájuk tartozó lőszerrel (száz font lőpor, harminc bomba és háromszáz gránát), zsákokkal és ostromlétrákkal megindult Gyula felé. Még ugyanazon a napon Berettyóújfalunál csatlakozott hozzá Molnár János ezredes hat század hajdújával, akiket a baden-badeni őrgróf a Váradot blokád alatt tartó katonaság belső gyűrűjébe rendelt. Január 10-én Diós környékére ért a kis sereg, ahol gróf Franz Karl von Auersperg vezérőrnagy várakozott rájuk Kis Balázs huszárjaival. A következő napon pedig Mezőtúron a Váradot blokád alatt tartó külső gyűrűjébe rendelt ezer rác lovassal és gyalogossal egyesültek.24 Az Auersperg vezette katonaság január 12-én egy mérföld (közel tíz kilométer) távolságra megközelítette Gyulát. A sereg mozgását megkönnyítette, hogy a rendkívüli hideg miatt a környék folyói és mocsarai befagytak. Még január 12-én este a főtisztekkel haditanácsot tartott, ahol döntés született a támadásról. Eszerint január 15-én reggel Molnár hajdúinak jobb kéz felől a malom közelében lévő kaszaperi kapu, balról a rác gyalogosok, míg a lóról szállt száz német gyalogosnak és huszároknak a középső kapu ellen kellett rohamot intézniük. Ha a támadás sikerrel jár, úgy a palánkokból tovább kellett nyomulniuk a vár elfoglalására. Azért, hogy a támadók lendülete és fegyelme ne törjön meg, halálbüntetés terhe alatt megtiltották a rablást. A roham idején a német és rác lovasoknak a palánkok előtt rendben kellett várakozniuk, hogy szükség esetén gyorsan harcba vethetők legyenek. 22 ÖStA KA AFA 1691/9/5.; Szita, 1995. i. m. 97. 23 Röder von Diersburg, Philipp: Des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden Feldzüge wider die Türken, I—II. Band. Karlsruhe, 1842. 425-426.; Szita, 1995. i. m. 90. 24 ÖStA KA AFA 1691/ll/7a.
