Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
134 VÁROS, URADALOM, VÁR előrenyomulását [Temesvár irányába] már semmi innen nem veszélyeztetheti.”* 16 A fent említett megnövekedett stratégiai szerep miatt a vár átadása nagy megdöbbenést keltett az oszmán hadvezetésen belül. Giovanni Paolo Zenarolla székesfehérvári nagyprépost gróf Joseph von Lamberg haditanácsosnak írt 1695. február 3-i jelentésében beszámolt arról, hogy „[...] a temesvári törököket nagyon megdöbbentette a gyulai helyőrség jövetele, akik Istent káromolták nagy dühükben, amiért ilyen kulcsfontosságú erődöt kellett átengedniük minden vérontás nélkül a keresztényeknek”.17 Egy két nappal később keltezett bécsi haditudósításból kiderült, hogy a belgrádi pasa nem is akarta elhinni a történteket és Gyula vidékére ezért portyát is küldetett.18 Hamarosan azonban megbizonyosodtak a hír igazáról és a büntetés sem maradt el. Februárban egy Péterváradról érkezett hír szerint „[...] a belgrádi pasa parancsot kapott a Portától, hogy Gyula volt török őrségének a parancsnokát, aki a janicsárok agája egyben, vasban szállítsa a török udvarba, a vár teljes helyőrségét pedig a belgrádi erőd sáncmunkálatainak megerősítésére szervezett büntető csoportba vezényelje”.19 Az oszmán hadvezetés a későbbiekben is csak némiképpen enyhült meg a vétkesekkel szemben. Egy márciusban Szegedről küldött levél tanúbizonysága szerint ugyanis a temesvári pasa közbenjárására a gyulai pasát kiengedték a fogságból. Helyette azonban a fiát zárták tömlöcbe. Mellette még az efendi és egy aga is fogságban maradt, akiket már háromszáz botütéssel „meg is jutalmaztak”.20 Egy megvalósult támadás és három ostromterv Gyula ellen G yula fent bemutatott stratégiai jelentőségét tekintve nem csodálkozhatunk, hogy többször is felmerült ostromának vagy rajtaütésszerű megtámadásának gondolata. Egy frankfurti újság 1687. szeptember 25-i híradása szerint az Erdély megszállására indult Lotharingiai Károly tervbe vette a vár és Lippa megszállását is, ám erre nem kerülhetett sor, mivel a nehéztüzérség és a málha mozgását lehetetlenné tették a környék mocsarai.21 Gyula megtámadásának lehetősége 1691 őszén újra felmerült. A bánhalmi táborból Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf 1691. szeptember 30-án azt írta a császárnak, hogy a váradi vár lövetésével és bombázásával olyan helyzetet kíván teremteni, hogy a téli hónapok folyamán az őrség megadásra kényszerüljön. Ha ez sikerülne, akkor Veterani a Jenőnél álló 16 Mercurii Relation, 1695. Num. 7. 12. Februar; Szita, 1995. i. m. 219. 17 ÖStA KA AFA 1695/13/16; Szita, 1995. i. m. 220. 18 Szita, 1995. i. m. 221. 19 Mercurii Relation, 1695. Num. 10. 5. März; Szita, 1995. i. m. 228-229. 20 Mercurii Relation, 1695. Num. 16. 16. April; Szita, 1995. i. m. 231. 21 Szita, 1995. i. m. 60.
