Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
Bagi Zoltán Péter J Gyula visszafoglalása, 1694-1695 131 Gyula stratégiai jelentősége a visszafoglaló háború idején S zita László a kanizsai blokád és a vár kapitulációjának történetéről készült forráskiadvány bevezető tanulmányában úgy fogalmazott, hogy „1688-tól eléggé általánossá vált az a nézet, amelyet Leopold császár és közvetlen környezet[e] is magáénak vallott, hogy a magyarországi hadszíntéren török kézen lévő nagyobb erősségeket blokádba kell zárni. így sem emberi erőben, sem hadiráfordításban nem kell olyan mértékben áldozni, mintha módszeres ostromokat szerveznének, amelyek kétségkívül lényegesebben nagyobb erőket kötnének le ezeken a pontokon.”4 Valójában azonban már majd egy évszázaddal korábban összeállíttatott az Udvari Haditanács a Németalföldről éppen a magyarországi hadszíntérre érkezett Karl von Mansfeld (1543-1595) számára egy igen világos stratégiai koncepciót az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álló várak visszafoglalására. A Nicolaus Gabelmann (14596)5 által 1595. április 14-i dátummal lejegyzettek szerint a császári-királyi haderőt két nagyobb seregre szándékoztak osztani. A felső-magyarországi csapatoknak először Szolnokot kellett visszafoglalni, mint a legjobb tiszai átkelőhelyet védő erősséget. Az alsó-magyarországi hadseregnek Esztergom ostromára kellett vonulnia. Amennyiben a Duna-menti vár elesik, úgy Buda megtámadása lenne a következő, amelyhez mind a két, tehát az alsó- és felső-magyarországi seregre is szükség volna. Előbbinek Buda, míg utóbbinak Pest ostromára kell vonulnia. Az irat szerint a középkori Magyar Királyság egykori székvárosának elfoglalása után a Duna mentén egészen Belgrádig lehetne előretörni, de úgy, hogy a sereget nagyobb ok nélkül ne osszák meg az ellenség közelsége miatt, hanem mindenkor tartsák együtt. Az említett vár ostrománál egész Magyarország a császári-királyi hadsereg segítségére lenne, vélte Gabelmann, ezért feltétlenül szükséges Szolnok, Buda és Esztergom bevétele. Belgrád elestét követően pedig a többi erősség (Temesvár, Lippa, Gyula, Székesfehérvár és Szigetvár) rövid időn belül meg kell, hogy adja magát, vagy feleannyi költségen és sereggel lehet őket megostromolni és megszállni, mert a két vízi út elvágásával ezek őrsége segítséget nem kaphat, illetve utánpótlásra sem számíthat az Oszmán Birodalom felől. 4 Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád és a vár kapitulációjának történetéről, 1688-1690. Somogy megye múltjából, 25. 1994. 51.; Tóth Hajnalka: A Kanizsával szembeni végvidék Gyöngyösi Nagy Ferenc levelezése tükrében (1683-1690). Szeged, 2013. 136-137. Mindenképpen meg kell említenem, hogy Szita László tartalmilag ugyanezt megírta a Gyula visszafoglalásáról készített forráskiadvány bevezető tanulmányában is. Szita, 1995. i. m. 17. 5 Életéről lásd: Thallóczy Lajos: Gablman Miklós császári hadi történetíró emlékezete (+1596). Történelmi Tár, 1896. 577-645.
