Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
132 VÁROS, URADALOM, VÁR Mindeközben pedig a keresztény fősereg egészen Isztambulig nyomulhat előre, kiűzve a muzulmánokat Európából - fejezte be tervezetét a szerző.6 A visszafoglaló háború történetén végigtekintve megállapíthatjuk, hogy Lotharingiai Károly és az Udvari Haditanács - a Raimondo Mon- tecuccoli (1609-1680) által kidolgozott tervek alapján - majd száz évvel később hasonló stratégiai elvek mentén irányította a császári-királyi fősereget a felszabadító háború kezdeti időszakában, mint ahogyan azt Gabelmann is lejegyezte. Buda sikeres ostromát követően (1686. szeptember 2.) a császári-királyi csapatok valóban Belgrád felé nyomultak előre. A középkori Magyar Királyságot védelmező kapu elfoglalása (1688. szeptember 6.) után sem az Oszmán Birodalom kezén maradt hódoltsági várakat kezdték el módszeresen ostromolni, hanem a kis létszámú hadsereg ellenére is Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf a Balkán megszállására kapott parancsot az Udvari Haditanácstól.7 Thököly Imre 1690. évi erdélyi hadjárata azonban bebizonyította, hogy ameddig a Körösök és a Maros vonalát uraló Várad és Gyula az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt van, addig sem a fejedelemségben, sem Felső-Magyarországon Bécs akarata nem teljesülhet maradéktalanul.8 Az Udvari Haditanács számára vagy ostrommal vagy magyar és rác katonák blokádjával történő elfoglalásuk, míg a Portának és Thökölynek megtartásuk kulcskérdéssé vált. Nem véletlenül fogalmazott úgy egy 1692. június 12-i bécsi haditudósítás, hogy Várad elestével (1692. június 5.) „a Nagyvárad-Gyula-Lippa vonal legerősebb oszlopa dőlt ki”.9 1692. júniusát követően Gyula stratégiai szerepe is át-, illetve felértékelődött. Addig feladata leginkább arra korlátozódott, hogy a váradi őrséget támogassa, biztosítsa az összeköttetést a Temesközzel, így az Oszmán Birodalommal. Jó példa erre Johann Ferdinand Stoyberernek, a bajor választófejedelem bécsi rezidensének az 1691. november 4-i jelentésében papírra vetett gondolata. Eszerint egy törökökből, kurucokból és tatárokból álló sereg gyülekezett a Duna partján azzal a céllal, hogy Váradot megsegítse. Parancsnokaik „[...] a Maroson tervezik az átkelést és Gyulára 6 ÖStA, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Allgemeine Akten, Hungarica Fase.: 127. Fol.: 47r-55r.; Bagi Zoltán: Császári-királyi hadi-berendezkedési terv 1595-ből. In: Csombor Erzsébet-Balogh Béni, L. (szerk.): Évkönyv, 2010. Esztergom, 2010.53-78. (Komárom-Esz- tergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyvei, 19.) 7 Sugár, i. m. 35-346.; Varga, i. m. 64-228.; Czigány István: Reform vagy kudarc?: Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe, 1600-1700. Bp„ 2004.152-153. 8 Erre lásd: Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, II. Bp., 1889. 211-214.; Szádeczky Lajos: Thököly erdélyi fejedelemsége. Századok, 1898. 230-233.; Papp Sándor: Thököly Imre erdélyi fejedelemsége és a Porta. In: Gebei Sándor (szerk.): Az „üstökös kegyeltje”: Késmárki Thököly Imre (1657-1705). Hajdúszoboszló, 2010. 191-208. 9 Mercurii Relation, oder wöchentliche Reichs Ordinari Zeitung, von underschiedlichen Or- then, Anno 1692. Nummer 25. 21. Juni; Szita, 1995. 141.
