Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
130 VÁROS, URADALOM, VÁR pasa fia is csak nagy nehézségek árán, néhány kísérőjével tudott visszatérni Gyulára. Ez a kudarc végképp meggyőzte Mehmed pasát helyzete ki- látástalanságáról, ezért december közepén követséget (Eífendi Ibrahimot, Mahmudot és Oda Mehmedet) küldött a szegedi vár parancsnokához, gróf Johann Joseph de Huyn (Hugne) vezérőrnagyhoz, hogy tárgyalásokat kezdjenek a kapituláció feltételeiről. December 21-i dátummal meg is született a tíz pontból álló megállapodás, amelynek értelmében az őrség átadta a várat és a palánkot, valamint az itt található hadszereket. Az őrségnek minden keresztény foglyát váltságdíj megfizetése nélkül szabadon kellett bocsátania. Huyn kötelezte magát arra, hogy az oszmán katonák és hozzátartozóik fegyvereikkel, állataikkal és ingóságaikkal szabadon elvonulhatnak Temesvárra. Ehhez még 320 szekér és ötven vezeték ló átadására is ígéretet tett. Azok (és itt az oszmán szolgálatba állt rácokra gondoltak) számára azonban, akik Gyulán kívántak maradni és itt akartak letelepedni, a helyben maradást engedélyezték. A megállapodás garantálta a kivonulók biztonságát, sőt, egészen Temesvárig egy csapat kísérte őket. A vezérőrnagy azonban kikötötte, hogy a szekerek, és a kísérő katonák visszaérkezéséig a törököknek túszokat kell adniuk az őrségből; a kivonulóknak az élelmet pénzért kellett megvásárolniuk és a pasának esküt kellett tennie arra, hogy felmentő had érkezése esetén sem változtatja meg szándékát. A Huyn és Mehmed pasa által aláírt dokumentumot egy bizonyos Liebenberg kapitány vitte december 25-én Bécsbe. Az uralkodói jóváhagyást követően 1695. január 9-én a szegedi várparancsnok Gyulára érkezett és másnap tolmács segítségével az őrség tudomására hozta a megadási feltételeket. A megállapodásban szereplő szekerek azonban hiába indultak el január 9-én Szegedről élelmiszerekkel és takarmánnyal megrakodva, csak kilenc nappal később, január 17-én érkeztek meg Gyulára. Azonnal lerakodták terhüket, majd másnap délután három órakor, miután a kivonulók felrakták ingóságaikat, mintegy kétezer fő, közöttük mintegy ötszáz fegyvert fogni képes férfi, kétszáz német lovas és ötven huszár kíséretében elindult Temesvár irányába.3 Röviden összefoglalva így került 1695. január 19-én a császári-királyi csapatok kezére Gyula. A továbbiakban az események hátterét szeretném megvilágítani, azaz négy különböző nézőpontból bemutatni a vár kapitulációjának okait és körülményeit. 3 Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban ÖStA) Kriegsarchiv (a továbbiakban KA) Hofkriegsratakten (a továbbiakban HKRA) Expedit (a továbbiakban Exp.) 1695 Januar Nro. 180.; EJcsedy]. G[ábor].: Gyulának Polgári és Egyházi állapotja, a Régibb ’s újjabb időkben. Tudományos Gyűjtemény, 1832. 10. sz. 27-30.; Mogyoróssy, i. m. 87-91.; Scherer, i. m. 257-259.; Kristó, i. m. 205-206.; Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp., 1983. 325-326.; Csorba, i. m. 170-171.; Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában. Bp., 1986. 228.; Szita, 1995. i. m. 33-44., 200-208., 222-224., 239-244.
