Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
120 VÁROS, URADALOM, VÁR Kerecsényi idejében.138 Érthetőnek tűnik, hogy az ének egy még hősiesebb és véresebb küzdelem képét kívánja megrajzolni, ezért a törökök létszámát mintegy kétszeresére, a magyarokét viszont csak egyharmadával növeli. Százötven vitéz találkozik össze ötszáz-hatszáz fős török sereggel. A veszteséget a török esetében egyharmadról (mintegy száz sebesült és halott) a sereg felére emeli, de a magyaroknak is éppen a fele esik el. (Jankovits ennek kapcsán a megjegyezhetőség alakító hatására utal.) Ebben azonban már világos szerepe van annak is, hogy a változat szerzője a vitézek felének haláláért a zsákmányra éhes Kerecsényit akarja felelőssé tenni. A szerzőnek nem kellett alaposan és belülről ismernie a gyulai viszonyokat, az ének nem is törekszik a valósághű előadásra, elég szabadon kezeli a témát: a portyázók Kecskemét pusztájára (Bugac homokja) mentek. A csatában a magyarok futamodnak meg, azonban szerencsére egy távolban feltűnő falka barmot (ökörcsordát) a törökök magyar seregnek vélnek. Ez nyilván költői motívum, az ének hallgatósága jót mulathatott a bolond törökön. Ijedelmüket kihasználva most a magyarok futamítják meg őket, de a valóságban is megfordult a csata. A lesvetés lényege, hogy a portyázók kisebb része menekülést színlelve magára vonja az üldözőket, és az alkalmas helyen elrejtőzött nagyobb részük váratlanul előtörve megfutamítja az üldöző törököket. A vitézek az énekben is zsákmánnyal, török fejekkel térnek vissza, Kerecsényinek pedig csak egy sebesült vajdát adnak. Végül a katonák fizetetlensége az énekben is fontos motívum. Az április végi szegedi és a bugaci portya azonos lehet. Alátámasztja feltételezésünket az is, hogy Varjas több érv alapján 1561 tavaszára tette a bugaci portya időpontját, és ezt Jankovits is elfogadta (1561 ősze előtt). Kiemelik, hogy Веке Pál az 1562. évi zsoldjegyzékben még legényként szerepel (mint az énekben), az 1564. éviben viszont már hadnagyként.139 1561-ben mint portyák vezetőjét említik a források.140 Nyugodtan kizár138 Egy hasonlóan sikeres összecsapás történt 1565. ápr. 14-én Simándnál, de akkor Kerecsényi nem is tartózkodott Gyulán. Az új világosi várnagyok beiktatására kiküldött gyulai lovasok és német zsoldosok egy hatszáz fős török csapatot győztek le, száznál többet megöltek, 11 foglyot és négy fejet (köztük a siri vajdáét) hoztak. A gyulaiak vesztesége csak egy fő volt. (Veress, i. m. 415. és Scherer, i. m. 206.) 139 Varjas, i. m. 192-193.; Jankovits, i. m. 37-38. Az irodalomtörténészek is átnézték Veress alapos oklevéltárát, Karácsonyi és Scherer monográfiáit. Szentmártoni Szabó Géza Thorny Tamásról összeállított regesztáiban a szegedi portya kapcsán megjegyzi, hogy talán erről a portyáról szól a Cantio. (Vörös, i. m. 65.) Az énekben szereplő vitézek azonosításához a gyulai őrség 1562. május eleji névjegyzéke a legfontosabb forrás. (Veress, i. m. 357-360.) Oross András szívességének köszönhetően az eredeti dokumentum másolatát is használhattam. Ezt a jegyzéket lehet helyenként összevetni az 1564. máj. 8-án készült névjegyzékkel. (Veress, i. m. 378-380.) 140 Veress, i. m. 357-359. Vö. még: Kerecsényi, 1906. i. m. 264. A mindennapos csatározásokban veszteségek is voltak. Ezekben Веке Pál vagy negyven hajdút vesztett el - írja levelében Kerecsényi 1561. nov. 28-án. (Veress, i. m. 346.) Talán okt. 2-ára (az oklevéltárban tévedésből két helyen okt. 20. olvasható) utal, amikor Bekét legyőzték, és a lovasokból is többen elestek vagy foglyul ejtették őket.
