Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
VÁROS, URADALOM, VÁR török hadjárat, esetleg mindkettő miatt távoztak, de sok régi, tapasztalt tiszt védte Gyulát az ostromkor.) Kerecsényi le akart mondani, de erővel kényszerítették, hogy térjen vissza a várba, mert „mindenki gyűlölte, és a végzet rendelte pusztulásra”. Végül Forgách kiemeli, hogy Kerecsényi kegyetlen volt mindenkivel (tehetős embereket fogatott el és kínoztatott, hogy megszerezze kincseiket), és kegyetlenül bánt a foglyokkal. Konkrét elfogatási és zsarolási ügyet nem ismerünk. Szigetvárról ő maga írta Nádasdy Tamásnak, hogy több mint negyven falut égetett fel azért, hogy Szigetvárnak, és ne a töröknek szolgáljanak, adózzanak.105 A várkapitányok nem voltak lágyszívű emberek, azonban ez már túlmegy a szokásos keménységen. A nép iránti részvéttel írt a haramiáknak nevezett hajdúk fosztogatásairól, kegyetlenkedéseiről, de ha szükségesnek látta, ő is igénybe vett ilyen hajdúkat.106 A török (és a magyar) foglyokat a mielőbbi és minél magasabb váltságdíj kicsikarása miatt kínozták. Kerecsényi maga számolt be Nádasdynak török foglyai testi csonkításairól: „...bizon untalan sollicitálom ükét, kinek úját vágatom el, kinek szemét, kinek fiiét, kinek fogát, de alyfánt természetik sokat tűrhetnek, nem akarnak változni...”107 Báthory közvetítői szerepe kapcsán kell kitérni a cédulaügyre. Báthory titokban értésére adta Kerecsényinek (nem a töröknek, ahogy a latin szövegben is áll!), hogy ő nem helyesli az egyezkedést. E részlethez fűzi Forgách Simon, a kiváló hadvezér a következő jegyzetet: „Hogy kezét fogja Kerecsényinek Báthory Kristóf, egy cédulát hagyott kezébe, melybe az volt írva, hogy meg ne adja, mert levágják őköt; ha tovább tartja, elmennek alóla; de az megijedt ember reáment az megadásra.” Nem érthető, minek az alapján vélhette Báthory, hogy a törökök elvonulnának néhány nappal a vár bevétele előtt. A leghitelesebben Giovanni Michele Bruto (Brutus János Mihály), Báthory István udvari történetírója számol be az esetről: mivel Pertev nem engedte, hogy bemenjen Kerecsényihez, egy cédulát akart titokban bejuttatni hozzá. Ha nem akarja átadni a várat János Zsigmondnak, tartson ki bátran, mert a pasa néhány nap múlva befejezi az ostromot. Azonban váratlanul a pasához hívták, és ott a papírszeletet véletlenül a földre ejtette, de bokáig érő köntöse szegélyével sikerült eltakarnia, majd készakarva leejtette keszkenőjét, s így ürügyet találva, gyor105 Mint írja, dúlás nélkül egy falu sem akar beszolgálni. (Kerecsényi, 1906. i. m. 136. Vö. még: uo. 113-114., 117-118. és 134.) 106 Kerecsényi, 1906. i. m. 115., 121. és 123. A „két fele való fizetésbe” a nép elszegényedett - állapítja meg. (uo. 121.) 107 Kerecsényi, 1906. i. m. 252. Bizarus idézett müve szerint 16 magas rangú török rabot Ni- kolsburg várában őriztetett, azt remélve, hogy megelégelve tömlöcbeli sanyargatásukat, magas váltságdíjat ajánlanak fel megszabadulásukért. Egyszer azonban, amikor az őrség figyelme ellanyhult, valamennyit orvul lefegyverezték, megölték, és az odakészített lovakon elmenekültek. A történet hitelessége bizonytalan, de jellemző, hogy ilyen híresztelések terjedtek.
