Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről

I

Dusnoki-Draskovich József J A gyulai vár 1566. évi török ostroma

111

san fölvette a földről. E történetet nemegyszer lehetett Báthory szájából hallani, miután Erdély fejedelmévé választották.108 Míg Istvánffy Forgách Simon változatát követi, az erdélyiek, Szamosközy és Bethlen Farkas Brutus történetét veszik át.

Forgách szerint Kerecsényi az ostrom alatt nem bizonyult állhatatosnak, a kivonulásnál is megrettent, bizonytalankodni kezdett. Végül egy érdekes összehasonlítást tesz Szigetvárral és Zrínyivel: „Gyula férfiak [helyesebben: vitézek] tekintetében erősebb volt, a vezért nem számítva. A két vezér fennhéjázása, kegyetlenkedése, kapzsisága közt alig tudnék különbséget tenni, legfeljebb annyit, hogy ez [Zrínyi] foltos életével, kimagasló végével úgy szolgált rá a jó hírre, mint amaz [Kerecsényi] a rosszra.” Ha pedig Kerecsényi nem szolgált rá a rossz hírre, abból legalábbis az következik, hogy nem tartotta gyávának és árulónak.

Forgách titkáraként ott volt a királyi táborban a fiatal Kovacsóczy Farkas (1540 k.—1594), aki latin nyelvű történeti feljegyzéseket készített, amelyek súlypontja az 1566. évi hadjáratra esik.109 Amint az Szigetvár és Gyula esetében látható, nem folyamatosan, naplószerűen rögzítette a hallott híreket, hanem egy-egy kiválasztott dátumnál (hónap vagy nap) összegzi az összegyűjtött információkat.110 írása leginkább azt tükrözheti, hogy milyen vélekedések terjedtek a táborban, Forgách környezetében és a hadjáratot követő hónapokban a Magyar Királyságban. Gyula három helyen szerepel a feljegyzésekben. Június hónapnál arról tudósít, hogy a Váradra tartó János Zsigmond tábort vert Gyula közelében és követek útján kérte, hogy a várat, amelyet a töröktől nem tudnak megoltalmazni, neki adják át, de nem ért célt sem kérleléssel, sem fenyegetéssel. Ez megerősíti azt, hogy a Szamosközynél alább részletezett történet magva igaz lehet, másrészt viszont azt valószínűsíti, hogy a követküldésre még akkor került sor, mielőtt az erdélyi fejedelem Zimonyban köszöntötte Szulejmánt június 29-én. Onnan már aligha küldhetett követeket Pertev Gyulához érkezése előtt. Annak ismeretében, hogy a törökök elfoglalták a várat, Kovacsóczy elmarasztalja a várvédőket azért, mert nem engedték át a keresztény fejedelemnek. (Arra nem gondolt, hogy János Zsigmond mindenképpen megkésett kezdeményezése legfeljebb abban az esetben

108 Brutus János Mihály: Magyar históriája, III. Közzétette: Nagy Iván. Bp„ 1876. 473-474.

109 A szöveget publikálta Petneházi, i. m. (Gyuláról: 77-78. és 83-85.) A szempontunkból legfontosabb tanulmányt is Petneházi Dávid írta. Petneházi Dávid: Kovacsóczy Farkas feljegyzései (1563-1567) és a magyarországi kortörténetírás a 16. század derekán. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 2014. 3. sz. 307-324. Padovai egyetemi tanulmányai után Kovacsóczy neves humanistaként Báthory István mellett Krakkóban, majd Erdélyben töltött be fontos tisztséget. (Vö. még: MAMÜL, i. m. VI. 98.)

110 Aug. 1-jei dátumnál adja elő Szigetvár ostromát, de mivel már Szulejmán haláláról és annak eltitkolásáról is beszámol, csak okt. 29. után írhatta ezt a részt. (Vö.: Forgách, i. m. 881-882.) Zrínyit egyértelműen hősként magasztalja Kerecsényivel ellentétben.