Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
10 VÁROS, URADALOM, VÁR A középkori városfejlődés első lépései Európában római örökség csak kezdeti lendületet adott a középkori városi létnek. Az új kereskedelmi központok és piacok a tenger- és folyópartokon jöttek létre. Bennük kereshetjük az új városi élet kiindulópontjait. A változás első jeleiként tekinthetjük az angolszászok és frízek megjelenését a Saint Denis-i piacon a 8. században. Az északiak aktivitását nem pusztán Austrasia (keleti frank királyság területe, a mai Franciaország északkeleti részét foglalta magába) gazdasági és politikai felemelkedése magyarázza, hanem az, hogy a nomád hunok a 4. században, a 6. században pedig az avarok egyrészt a Fekete-tengertől a Visztula alsó folyásáig terjedő gazdasági kapcsolatot megbénították, másrészt ugyancsak lehetetlenné tették az áruk szállítását Itáliából Aquileján, Carnuntumon és a morva kapun át az Oderáig és a Visztuláig. Ugyanakkor az itáliai támpontoktól az Al- só-Rajna vidéken át az Északi- és Keleti-tenger partjaiig húzódó kereskedelmi útvonal valamennyire megmaradt. A kereskedelmi kapcsolatoknak az 5. században bekövetkezett hanyatlása után a 7. században új lendületet vett a forgalom, amely már nem az ókori római, hanem az új germán népeknek volt köszönhető, ugyanis miután e népek letelepedtek, érdekükben állt a béke megteremtése, amely lehetőséget biztosított a nyugodt termelőmunkához és országépítéshez. A kereskedelmi kapcsolatok ritkább szálakon folytatódtak Közép- és Dél-Gallia irányában, sűrűbbek voltak Anglia és Skandinávia felé. Új szervezeti formák jöttek létre a folyó- és tengerparton Somme-tól a Keleti-tengerig. A kialakult kereskedelmi központokat a források kapunak (portus) vagy utcának (vicus) nevezik. Közülük a jelentősebbeket említjük. A Chanche folyó mellett Quentowik, Dorestad a Rajna és a Lek összefolyásánál, Haithabu a Schlei déli partján és Birka Svédországban a Málarsee-nél. Quentowik 670 és 864 között szerepel a forrásokban. A déli vidékekre utazó angolszászok szárazföldi kikötője volt, ők olajat, bort és festékanyagot szállítottak a Saint Denis-i vásárból. Dorestad a 8. században virágzott, a Rajna-vidék és az északi területek közötti összekötő kapocs szerepét töltötte be. Helgo, amely nem város volt, hanem majorok halmazából állt, majd Birka Skandinávia felé játszott hasonló szerepet, amelyet később Stockholm vett át. Az előbbi a kora történeti időktől a középkorig terjedő időben játszott összekötő szerepet.11 11 Ennen, i. m. 51-77.; Dhondt, Jan: Lessor urbain entre Meuse et Mer du nord ä l’epoque mérovingienne. Studi in onore de Armando Sapori, 1. 1957. 168-169.; Petri, Franz: Zur Geschichte und Landeskunde der Rheinlande, Westfahlens und ihrer westeuropäischen Nachbarländer : Aufsätze und Vorträge. Hrsg. Edith Ennen et al. Bonn, 1973.; Jankuhn, Herbert: Die frühmittelalterlichen Seehandelsplätze im Nord- und Ostseeraum. In: Studien zu den Anfängen des europäischen Städtewesens. Lindau-Konstanz, 1955-1956. 181— 186.
