Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Tilcsik György: Egy ismeretlen leírás a Mezőhegyesi Cs. kir. Ménesről az 1820-as évek elejéről
I Az uradalmakról vagy földbirtokokról közölt leírások előtt szinte kivétel nélkül, továbbá az egyéb, terjedelmesebb ismertetések előtt gyakran rövidebb-hosszabb „tartalomjegyzék”-ek találhatók. Ezekben Kunits a tényleges szövegben egymást követő tematikus egységek sorrendjéhez igazodva, azok téma- vagy tárgyköreit egy-két szóval, olykor rövid mondattal előzetesen „beharangozta”. Érdekességként jegyezzük meg, hogy - nem tudni, mi okból, de - a mezőhegyesi ménesbirtokról szóló összeállítás elé nem készült „tartalomjegyzék”. Kunits mondandóját közérthető és olvasmányos stílusban fejtette ki. Táblázatokat ritkán közölt, és csak ott szerepeltetett számadatokat és számsorokat, ahol azok okvetlenül szükségesnek tűntek. Nyilvánvalóan úgy igyekezett a leírások alanyait, illetőleg tárgyait kiválasztani, hogy minél több újnak, korszerűnek és modernnek számító jelenséget, eseményt és módszert, továbbá az azok alkalmazásában és elterjesztésében, vagy éppen kidolgozásában is élenjáró személyről tudjon hosszabban-rövidebben értekezni, és így őt a megcélzott olvasóközönségnek bemutatni. Ugyanakkor elmondjuk, hogy - mint az alább látható - a mezőhegyesi ménesről készült beszámoló szövegében, amely a kötet 78. oldalán kezdődik és épphogy áthúzódik a 90. oldalra, helyet kapott két - bár formálisan „csak” az egyik tekinthető annak - táblázat, továbbá egészen kivételes módon a tudósítás szerves részét képezi egy, a kötet címlapján is megemlített topográfiai térkép, valamint egy ahhoz tartozó és azzal egy lapon elhelyezett, újabb táblázat is, amelyek közvetlenül a szöveg után beillesztve, oldalszámozás nélkül, kihajtható mellékletként kaptak helyet.10 Kunits Mihály leírása a mezőhegyesi méntelepről Kunits 1821 májusában járt Mezőhegyesen, és leírását a méntelep lokációjával, azaz a ménes és a környékén fekvő jelentősebb települések közötti távolság megadásával kezdte, majd pedig egyrészt közölte, hogy Mezőhegyespuszta valójában négy egybefüggő pusztából - Mezőhegyes, Nagypereg, Kamarás és Fecskés - áll, és mekkora kiterjedésű, másrészt megemlítette, hogy a méntelep területe korábban a Magyar Királyi Udvari Kamara kezén volt, és a kormányszék azt a korszerű lótenyésztés meghonosítása érdekében engedte át az Udvari Haditanácsnak. Ezután Kunits tömören megfogalmazta a méntelep létesítésének és fenntartásának célját, majd röviden visszatekintett a megalapítás előtti, valamint a közvetlenül azt követő időszakra. Ennek során amellett, hogy természetesen kiemelte Csekonics József báró meghatározó szerepét a ménes felállításában és fejlesztésében, hangsúlyozta, hogy a II. József idején életre hívott intézményben I. Ferenc uralkodása alatt folyamatos fejlesztések történtek, amelyek eredményei és következményei - mások mellett - őt is meglepték és elismerésre kényszerítették. Kunits Mihály leszögezte, hogy a mezőhegyesi - megelőzve a hasonló célból létrehozott bábolnait - az ország legnagyobb méntelepe. Beszámolója következő részében a szerző előbb lényegre törően ismertette a mezőhegyesi ménparancsnokság szervezeti felépítését és hármas tagozódását, majd részletesen bemutatta és nyomatékosan aláhúzta, hogy a méntelepen belül funkcionáló, új és korszerű gazdálkodási módszereket használó, nagy kiterjedésű, elsődlegesen takarmány- és kenyérgabonát, valamint szénát termesztő mezőgazdasági egység milyen alapvetően fontos szerepet tölt be az intézmény 10 A kötetről az 5. és 8. jegyzetben olvasható kiigazítás figyelembevételével részletesebben lásd: Tilcsik, 2011. 16-18. p.; Tilcsik, 2015. 32-40. p. 17
