Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Tilcsik György: Egy ismeretlen leírás a Mezőhegyesi Cs. kir. Ménesről az 1820-as évek elejéről
eredményes és gazdaságos működtetésében. A mezőgazdasági üzem élén 1815 óta Josef Kail jószágkormányzó - aki előzőleg a Krakkói Egyetem korábbi professzora volt - állt, akinek célirányos munkálkodása és szakszerű irányítása eredményeként magas szintű földművelés folyt Mezőhegyesen. Kail tevékenységének méltatása mellett Kunits külön is szólt Anton Eisner kasznár szorgalmas és hatékony munkájáról, majd ezt követően néhány számszerű adattal igyekezett az itteni gazdálkodás és termelés volumenét érzékeltetni. Ezek szerint Mezőhegyesen betakarításkor, azaz a mezei munkák egyik csúcsidejében, 200 fogat és 7000 ember dolgozott, és miközben évente 10 000 pozsonyi mérő gabonát és zabot vetettek, 200 000-300 000 mázsa szénát takarítottak be, szükség esetén pedig akár 850 igásökör is rendelkezésre állt. A leírásból megtudjuk, hogy Mezőhegyesen háromnyomásos gazdálkodást folytattak, és hogy oly módon igyekeztek a rétek és a legelők hozamát növelni, hogy azokat egymással váltogatták, és előbbiek minőségét vetéssel, utóbbiakét pedig szántással javították. Ezután a szerző megemlítette, hogy az aktuális feladatokat és munkabeosztást tartalmazó utasítások alapján a ménesparancsnok részére naponta egy igen részletes, sok rovatból álló, a jószágkormányzó által minden esetben átvizsgált és aláírt táblázat készült, amely a gazdaságban dolgozó minden egyes személy és igavonó állat munkáját precízen rögzítette. Kunits e táblázat kinyomtatását feleslegesnek ítélte ugyan, de megjegyezte, hogy e beszámolási és ellenőrzési módszer biztosítja, hogy a méntelep egészében, és minden részében példamutató rend uralkodik. A leírás következő, igen értékes szakasza nem más, mint a mezőhegyesi ménesgazdaság területén álló, szám szerint 38 különféle épület - lakóház, irodaépület, iskola, műhely, raktár, mészárszék, malom, kocsma, istálló, pajta stb. - tételes jegyzéke, amelyek mellett a pusztán megfelelően elosztva 20, úgynevezett beálló szolgálta a lovak kényelmét. E szövegrészhez kapcsolva Kunits egyrészt deklarálta, hogy az 1780-as évek eleje-közepe óta eltelt, közel négy évtized alatt milyen óriási fejlődés következett be Mezőhegyesen, amelynek eredményeként a lakosság száma elérte az 1300 főt, másrészt az előrelépés és a gyarapodás igazolására felsorolta, hogy milyen középületek (templom, iskola, patika, boltok stb.) találhatók a településen, majd pedig a vasár- és ünnepnapokon helyben lebonyolított nagy forgalmú vásárok mellett megemlítette azt a pihenőkertet, amelyben zöldségeket és gyümölcsöket termesztettek, de helyet kapott benne egy, a pihenést és felfrissülést szolgáló, szép angolkert is, amelyben egy kávéház állt. Nem kerülték el a leírás készítőjének figyelmét azok a jelentős, a puszta területén végrehajtott fatelepítések sem, amelyek Tavera Antal kapitány, a méntelep akkori, ideiglenes parancsnokának kezdeményezésére történtek, és amelyekkel kapcsolatosan Kunits Mihály leszögezte, hogy amennyiben a frissen elültetett fákat gondosan ápolják, és számukat tovább gyarapítják, azok a jövőben számos előnnyel szolgálnak és sok örömet okoznak a település és lakói számára. Munkája ezt követő, szintúgy értékes és fontos részében Kunits - nyilván a méntelep illetékeseitől kapott kimutatás alapján - pontosan közölte, hogy 1821 áprilisának végén fajtánként és életkor szerint hány darab tenyészmént és tenyészkancát, valamint igavonó, továbbá hátaslovat, illetőleg igavonó ökröt tartottak. A tenyészlovak száma 2465, az igavonó lovaké 89, a hátaslovaké 223, az ökröké pedig 653 volt, ami azt jelentette, hogy az állatállomány mindösszesen 3430-at tett ki. Az összeállításban ezután egy olyan, elsődlegesen a szakemberek, az állat-, azon belül is közelebbről a ló-, valamint az ökörtartással és -tenyésztéssel foglalkozók számára érdekes 18
