Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
A magyar népbírósági jog Molotov 1942. januári nyilatkozatával deklarálták először a szövetséges hatalmak azon szándékukat, hogy a háború befejezése után a háborús bűnösök felelősségre vonását az egyik fő célkitűzésüknek tekintik. A politikai elszántságot jelképezte az 1943. évi amerikai-angol- kínai-szovjet négyhatalmi konferencián megfogalmazott moszkvai nyilatkozat. A nagyhatalmak egyértelműen kimondták, hogy a megszállt területeken elkövetett gyilkosságokért, kivégzésekért felelősség terheli az elkövetőket, akiket az elkövetés színhelyén bíróság elé kell állítani és az illetékes ország törvényei szerint el kell ítélni. Az egyezmény gyakorlati végrehajtását az 1945. augusztus 8-án aláírt londoni egyezmény biztosította. A tengely európai háborús főbűnöseinek üldözése és megbüntetése elnevezésű egyezményhez 19 állam csatlakozott. A felelősségre vonás elve továbbra is az elkövetés helye szerint illetékes bíráskodás maradt, a földrajzi helyhez nem köthető bűncselekmények elbírálására Nemzetközi Katonai Bíróság felállítását határozták el. Az itt rögzített elvek szerint kezdte meg működését 1945. november 20-tól a Nemzetközi Katonai Törvényszék. A londoni egyezmény három nemzetközi bűncselekményt állapított meg: 1. A béke elleni bűncselekmények, vagyis a nemzetközi egyezmények megsértésével kezdeményezett háború szervezése, előkészítése, kirobbantása és viselése. 2. A háborús bűncselekmények, amely alatt a háború törvényeinek és szokásainak a megsértését kell érteni. Ide tartozik a megszállt területek polgári lakosságának meggyilkolása, kínzása, elhurcolása, hadifoglyok meggyilkolása, túszok megölése, városok és falvak céltalan rombolása, a katonai szempontból szükségtelen pusztítások. 3. Az emberiesség elleni bűncselekmények, tehát a háború kitörése előtt vagy a háború alatt a polgári lakosság ellen elkövetett gyilkosságok, a lakosság üldözése politikai, faji vagy vallási okokból.2 Magyarországot az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszünet kötelezte a háborús bűnösök letartóztatására, a felettük való ítélkezésre és az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatására.3 A Dálnoki Miklós Béla vezetésével létrejött Ideiglenes Nemzeti Kormány tisztában volt azzal, hogy külföldi elismerésének egyik alapvető feltétele, hogy minél gyorsabban lépjen ebben a kérdésben. így már 1945. január 25-én megszületett a népbíráskodásról szóló első rendelet, a 81/1945. M. E. számú, ezt módosította és kiegészítette az 1440/1945. M. E. számú rendelet, majd az 1945. évi VII. törvénycikk emelte törvényerőre a népbíráskodás tárgyában hozott rendeleteket. A jogszabály előkészítését Réczei László miniszteri osztálytanácsos és Balogh Győző bíró végezte el. A Magyar Kommunista Párt által az igazságügy-minisztériumba delegált Kovács Kálmán feladata volt a kodifikációs tevékenység irányítása és emellett neki kellett megszerveznie a népbíróságokat és a felettük való felügyelet ellátását. Az új típusú igazságszolgáltatás lényegét jól foglalta össze Berend György 1948-ban: „a népbíráskodás olyan, bíróság által történő törvény alkalmazás illetve igazságszolgáltatás, 2 Lukács Tibor: A magyar népbírósági jog és a népbíróságok, 1945-1950. Bp., 1979. (a továbbiakban Lukács, 1979.) 47. és a következő oldalak. 3 Magyar Köztársaság Törvénytára. 1945-1946. évi törvények. Bp., 1947.16. p. 64
