Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Gecsényi Lajos: "Hétköznapi beszámoló" Jugoszlávia végnapjairól
Alighogy megfejtettem a táviratot megjelent nálam az olasz főkonzul, búcsúzni. Ő is kapott a külügyminisztériumától utasítást, homlokegyenest ellenkezőt, mint én, azt, hogy hagyja el azonnal Horvátországot. Róma alkalmasint attól tart, hogy nyílt usztasa akció esetén a nép bántalmazhatná az olasz főkonzulátus tisztviselőit. Kora ebéd után felkerestem a báni hivatal gazdasági osztályfőnökét, dr. Lamert. A parasztpárt emelte egész fiatalon ebbe a fontos állásba. Lamernek mindig jó belpolitikai értesülései voltak, de különösen a báni hivatal nacionalista képviselőihez van jó nexusa. Azzal fogadott, hogy a jugoszláv uralom már csak napokig tarthat. Az usztasák olasz részről értesítést kaptak, hogy alakuljanak át a föld alatt haladéktalanul katonai egységekké, mert hamarosan fegyvereket kapnak. Lamer kétségbe volt esve. Egyrészt provokációnak tartja a németek felé, ha felfegyverzik az usztasákat, másrészt fél, hogy azok az utcai csőcselékkel összeállva programot [sic!] fognak rendezni. Ezen kívül aggódik a következő napok fejleményeiért. Lamertől siettem vissza a főkonzulátusra. Az egyik altisztem azonnal menesztettem zsidó ismerőseimhez azzal az üzenettel, hogy a napokban lehetőleg ne mozduljanak ki a lakásukból és hogy forduljanak hozzám, ha segítségre van szükségük. Később a városba mentem, végig a főútvonalakon, hogy lássam milyen az utca hangulata. Külsőre semmiféle izgalmat nem lehetett észrevenni. A kávéházak, a vendéglők tömve, a fiatalság gondtalanul járkál, mint máskor. Találkoztam egy idősebb horvát rendőrtiszttel s megkérdeztem, vajon készen létben vannak-e? Azt felelte, hogy nem. Szerinte hiba is volna riadót elrendelni, mert akkor azonnal szabotálni kezdenének a horvát rendőrtisztek és a legénység is, annyira fel vannak már bujtva az usztasák által, de meg azért is, mert a jövő rezsimben is meg akarják tartani a kenyerüket. A szerb tisztek és a legénység közül is sokan Szerbiába utaztak a családjaikhoz, mert nem szeretnék ezeket a kritikus napokat horvát területen tölteni. Este ismét nálam járt az olasz főkonzul. Mégsem utazik el. Délben beszélt a német főkonzullal, annak az az utasítása, hogy maradjon Zágrábban. Olasz kollégám ezt telefonon jelentette Rómába, amire nyomban őt is arra utasították, hogy 6 is maradjon. Mindez mutatja, milyen küzdelem folyik már most háttérben a két tengelyhatalom között azért, hogy melyiknek a protektorátusa alatt alakuljon meg Horvátországban az usztasa rezsim. Lényegileg oly közömbös. Fascista uralom lesz így is, úgy is a javából, csak az a kérdés, melyik idegen hatalom égisze alatt. Április 5. Egy magyar állampolgár zsidó ismerősöm utcai bántalmazása miatt elmentem a báni hivatalba, de az teljesen kihalt. Bele ütköztem a lengyel főkonzulba. Valami specicális iratot szeretett volna szerezni arról, hogy ő kizárólag lengyel állampolgárok megsegítésével foglalkozott, politikával nem. Mivel ezen a baljóslatú szombaton senkit sem lehetett a hivatalában megtalálni, elvittem Lamer lakására s az délutánra meg is szerezte lengyel barátom számára a kívánt írást. Este felmentem horvát barátokhoz, ahol nagy vendégség volt. Kedves, bolondos zágrábi asszonyok! A vidámságuk akkor sem sértő, amikor az ember lelkét megüli a gond. De az egyik asszony barátnőnkre ma este alig lehetett ráismerni. Számára vége van a jó világnak. A férje zsidó és rettenetesen aggódik érte és a gyermekeiért. Pedig még nincs usztasa rezsim, még nincs háború. De ott van a lengyel, a román, a cseh példa. Az ember mintha már hallaná ugyan arra az otromba kaptafára szabott súlyos csizma vészt hozó lépteit. Éjjel meghallgattunk különböző rádióadásokat. Mindenünnen tánczenét közvetítenek, sehol semmi aggasztó hír. Félkettő tájt jöttem hazafelé, közeli lakásomra a főkonzulátus épületében. Rendőr sehol, noha éppen elég részeg ember lök oldalba „Zap” köszöntéssel. (Zap-Zivio Ante Pavelic: Éljen Ante Pavelic) Az 47
