Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Gecsényi Lajos: "Hétköznapi beszámoló" Jugoszlávia végnapjairól
magatartásából nyoma is eltűnt minden német schnaidigságnak. A Führer haragjának réme csaknem a nyelvét is megbénította. Ez volt az a lélektani pillanat, hogy megkérdezzem, mi is lenne a tulajdonképpeni célja Macek németországi útjának? „Értse meg már végre Kolléga úr, hogy miről van szó!”, tört ki erre látogatómból a kétségbeesés. Rövidesen kikiáltják a független Horvátországot. De Berlin el akarja kerülni, hogy a vezetés Pavelicé, Mussolini exponenséé legyen, mert ezáltal Horvátország Róma gyermekévé válna. Macekről tudjuk, folytatta, hogy bennünket nem imád, de viszont gyűlöli az olaszokat. Macek szerepeltetése még azt az előnyt is jelentené, hogy a horvát nép zöme mögötte áll, fejezte be kimerültén a német főkonzul. Ezzel a magyarázattal be is értem. Most már világos volt a budapesti távirat célja is. Vérontást elkerülve, a parasztpárt segítségével egy önálló Horvátországot létrehozni, de abban Macek csak a báb szerepét játszaná és legitimálná mindazt, amit ott a németek óhajtanának csinálni! milyen rosszul ismerik ennek a tervnek a kiagyalói a parasztpárt vezérét, amikor ilyen ocsmány szerepet szánnak neki! Ez a terv sohasem sikerülhet. [Mégis kíváncsi vagyok a további erőfeszítésekre. Meg is kértem a német főkonzult informáljon a fejleményekről,] A hírek szakadatlanul terjedtek egész nap. Estefelé eljött a lengyel főkonzul teljesen letörve. Őt Lengyelország lerohanása után is megtűrték addig Zágrábban hivatalos lengyel képviselőként. De mi lesz majd most vele? Igyekeztem vigasztalni, hiába. Nagyon is jól tudja, milyen veszély fenyegeti. Tíz órakor este kaptam a hírt, hogy Macek az esti vonattal elutazott Belgrádba és holnap leteszi az esküt a fiatal királyra. Vajon azt jelenti-e az, hogy a háború réme eltávolodott, vagy ellenkezőleg, ez a katasztrófa kezdete? Április 3. Leírni is alig lehet ezt a gyászt. A budapesti rádió délelőtt bemondta gróf Teleki Pál miniszterelnök halálát. Az inasa találta meg a szobájában holtan, vérben. Revolverrel ölte meg magát. Ez a szkeptikus, érzékeny tudós, hívő katolikus, a legkomolyabb magyar! Mit jelent ez a hír? Öngyilkos lett e csakugyan? Miért? Milyen elviselhetetlen teher súlya alatt roppant össze? Vagy mi más történt? Nem tudunk semmit. Telefonálni nem lehet. Fel kellett hívnom a báni hivatalt, mert egyik tisztviselőmet egy jugoszláv detektív igazoltatta az utcán és bekísérte a rendőrségre. A bán titkárával kapcsoltak. ígérte, hogy azonnal intézkedik a szabadon bocsátás miatt, majd gúnyosan bemondta, hogy a jugoszláv uralom már úgysem tart sokáig, azután pedig minden másképpen lesz. Minden másképpen lesz! Ezt én is érzem, minden vonatkozásban. A titkár szavairól eszembe jut az a beszélgetés, amit vagy két hónapja hallgattam végig a báni előszobában közte és Geyer úr, a német főkonzulátus Gestapo ügynöke között. Az usztasa emberei nyilván benne ülnek a legmagasabb hivatalokban. És vajon mi történik nálunk, odahaza, a Vár legmagasabb hivatalaiban? A Sándor palotában kit hívnak tetemre? Szegény Teleki Pál! Szegény, szegény Magyarország... Április 4. Ma reggel chiffrírozott táviratot kaptam. Hivatalos sürgönyt ismét fel lehet adni, de a távbeszélő forgalom még mindig szünetel. A távirat utasít, hogy a magyar állampolgárok érdekében maradjak állomáshelyemen, bármi történne is. Otthon tehát már tudják, hogy a német támadás akár bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ezt tudhatta Teleki Pál is, már tegnapelőtt. A fülembe cseng mélységesen levert hangja, amikor augusztusban múlt egy éve, a bécsi döntőbíráskodás után a rádióban közölte, hogy Észak-Erdélyt visszakaptuk. Ahogyan bejelentette az sokkal kevésbé hatott örömhírként, az intelem volt, gond, Széchenyi féle sötét jövőbe látás? 46
