Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
kategóriát mindig elválasztották egymástól. Az egyik 1742-ben készült kilenced-összeírásban külön feltüntették az ostorpénz és a botpénz nagyságát: Település Ostorpénz Botpénz Magyargyula 17 Ft 54 kr 6 Ft Németgyula 7 Ft 30 kr 1 Ft Békéscsaba 36 Ft 45 kr 9 Ft 13 kr Székudvar 15 Ft 42 kr 3 Ft 24 kr Elek 3 Ft 31 kr 1 Ft 47 kr101 4. táblázat Ostor- és botpénz öt községben, 1742-ben Mint látjuk, vigyáztak a kétféle adónem elkülönítésére. Megjegyzésre érdemes, hogy a botpénz a gyulai uradalom kilenced-összeírásaiban 1742-től, Harruckern Ferenc földesurasága idejétől tűnt fel. Talán ekkor vezették be itt ezt az adózási formát? Ha már az állatok után járó kilencedről beszélünk, meg kell említenünk a „pázsit disznók” után Gyulaváriban bevezetett külön legelődíjat, azaz pázsitpénzt (pecunia cespitalis) fizettek a földesúrnak.102 Ezzel az adónemmel nem találkoztunk más uradalmak településeinek forrásaiban. A jobbágyok földesúri adóját a munkajáradékkal, a robottal zárjuk. Azért került a sor végére, mert ez a teher, miként a hódoltság más területein is, kevésbé volt olyan súlyos, s anyagi értelemben sem annyira megterhelő, mint ahogy az a köztudatban él. A XVIII. század elején, még a kamarai korszakban Lindner Keresztély kamarai tiszttartó, mint korábban már említettük, visszaélt hatalmával, s korrupt dolgok sokaságát követte el. Egyebek mellett nagymértékű robotra kötelezte a gyulai jobbágyokat, miközben azok taxások voltak.103 Nem tudjuk a választ a következő kérdésre: vajon bevezették-e a kötelező robotot, s annak nagyságát lépte túl a kamarai tiszttartó, vagy egyáltalán nem kellett ingyen munkával szolgálni a gyulai jobbágyoknak? Azt azonban tudjuk, hogy 1719-ben, amikor kiszámították a kamarai uradalom értéket, s eladták azt az új földesúrnak, Harruckern János Györgynek, a robot szerepelt a vagyonbecslésben. Gyula városának évi terhe 52 nap volt, aminek becsértékét 62 forint 42 dénárban állapították meg. Robottal tartozott ekkor Doboz, Gerla, Körösla- dány, Füzesgyarmat, Öcsöd, Vésztő, Szeghalom, Gyoma.104 A Harruckernek uradalmában szó szerint értelmezve nem volt robot. Erre a földesúrnak sem volt szüksége, mert saját kezelésű, szántóföldi termelést végző allódiumot nem tartott fenn. Állattartó majorságot Kígyós prédiumon rendezett be. A jobbágyok vallomásaiban (1769) visszatérő formula, hogy „jobbágyi kötelesség még ekkoráig senkitől be nem hozatott”.105 101 MNL OL P 418. Fase. S No. 66. 102 MNL OL E 156-a. Fasc. 62. No. 20 (a) 1734-ben 80 sertés után (6 kr/db) 8 forintot, Kétegyháza 154 sertés után 15 forint 24 krajcárt fizetett (valószínű három év átlagában), https://archives.hungaricana.hu/hu/urbarium/view/ hu_mnl_ol_el56_a_fasc062_no020_a/?document=18tpg=68tbbox=843%2C-1443%2C1969%2C-1185 (megtekintés: 2015.10. 24.) 103 Implom, 1971.10. p.; Veress, 1938.467-469. p. 104 MNL OLP 418. Fasc. A No. 2. 105 Cseh, 1989.361. p. Köröstarcsa. 307
