Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
A robot mellett a legismertebb adózási forma a tized és a kilenced volt. Azt tisztáznunk kell, hogy Békés vármegyében, a gyulai uradalom területén, nem szedtek tizedet. Korábban, a kamarai korszakban, a tized szedése volt gyakorlatban. A kilencedet nem szedték.76 A Harruckernek alatt a kilenced szedése vált gyakorlattá, mert 1724-ben a tizedet a földesúr megvette a Váradi Püspökségtől.77 A két elnevezést felváltva használták, de a tized alatt is mindig a kilencedet kell értenünk. A földesúrnak fizetett kilencedet, az 1351. évi VI. törvénycikkelyben rendelték el. A rendelet egyben a jogilag egységes jobbágyság kialakulását eredményezte. A nyugat felől érkezett telepesek, a hospesek révén alakult ki a jobbágytelekhez kapcsolódó (kapuadó) adózás. A törvényben foglaltak szerint a gabona- és a bortermésből, az egyházi tized kivétele után maradt termény egy kilenced részét, ami megfelelt a tizednek, vette ki a maga számára a földesúr.78 A világi földesurak később, már az 1495. évi XLIV. cikkelyben, biztosították maguknak azt a jogot, hogy a kilencedet az egyházi tized beszedése előtt kell behajtani. Az 1500. évi XXIX. artikulus még határozottabban kiemelte, hogy csak „abból lehet tizedet venni, ami a kilenced behajtása után a jobbágynak megmaradt”.79 A gyakorlat minden más törvény ellenére ez maradt. Ennek az lett a következménye, hogy a kilenced mindenkor nagyobb volt az 1351. évi törvényben foglaltaknál. Ez így igaz, mert a törvény értelme szerinti tized helyett, a törvényben megfogalmazott szóhasználatot átértelmezve, tized helyett kilencedet követeltek a jobbágyoktól.80 A kilenced adása az idők folyamán kiterjedt a méhekre (XVI-XVII. század: rajpénz) és juhokra (báránytized), azt követően a kecskékre és a baromfikra, a XVII. században a káposztáskertekre, len- és kenderkertekre és más veteményekre is. A XVIII. században gyakorlatilag a kerti vetemények mindegyike bekerült az adózás rendszerébe.81 A földesúr természetben kérte a kilencedet. Az összeírások éves adatsorai az 1744. évben hirtelen hiányossá váltak. Miközben 1740-41-ben 20, illetve 19 településnek, 1742-43-ban 14-14 településnek maradtak fenn a kilenced jegyzékei, 1744-ben mindössze nyolcnak, majd 1745-ben csak ötnek. Ezt a csökkenést bizonyosan nem lehet a források elvesztésével magyarázni. Ez annál is inkább így van, mert nem egy-egy gazdasági kerület teljes anyaga hiányzik, hanem szórványosan innen is, onnan is. Először az 1747. évi összeírásban tűnt fel a magyarázat. Akkor kilenc település is árendálta a kiskilencedet.82 Ezek mindegyike 1743-ban még in natura teljesítette a terményjáradékot. A következő évben már egy sem. Tudjuk, hogy Orosháza 1744-es megalakulásakor szerződést kötött a földesúrral, s a termény kilencedét pénzben váltotta meg. 1744-ben Békés mezőváros, az uraság ajánlására, megkötötte a contractust Harruckern Ferenccel. A gabonát pénzen válthatták meg, s csak a „kertészségeket” fizették természetben. Mindezek 76 Veress, 1938.467. p.; Implom, 1971.10. p. (MNL BéML IV. A. 1. b. Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok. 91/1724.) 77 Implom, 1971.105. p. 78 1351. évi VI. te. 1. §: „A főpapok és egyházi férfiak is, kiknek jobbágyaik vannak, előbb a tizedet, aztán meg hasonlóképen azok mindennemű terményeinek és borainak a kilenczed részét szedjék be”. 1000-1526. évi törvényezik- kek. [...] ford, és jegyzetekkel elL: Nagy Gyula, (...] Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen. Bp„ 1899.173. p. (Magyar törvénytár, 1000-1895. Millenniumi emlékkiadás). 79 Ila Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kova- csics József. Bp., 1957.85-86. p. (a továbbiakban Ila, 1957.); Kereskényi, 2015.45. p. 4. sz. táblázat. 80 Ila, 1957.85. p. 81 Kereskényi, 2015.106. p., passim. 82 MNL OL P 418. Fase. S No. 163. 304
