Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
alapján azt állítjuk, hogy a Harruckern János György halála után örökébe lépő fia újabb szerződések megkötésének lehetőségét ajánlotta fel a jobbágyközösségeknek.83 Ezzel a lehetőséggel több település elöljárói éltek is. A forrásokból és azok hiányából mindenképpen ez következik. Ezt az is bizonyítja, hogy Orosháza 1745-től, s valószínű, hogy Békés is, az egyezségek szerint teljesítette kötelezettségeit. Az első három év 1745-47-re, a második hároméves szerződés ciklusa pedig 1748-1750-re esett. Nem véletlen tehát, hogy a libellusok szerinti adózást a települések nagy többsége 1751 -tői kezdte fizetni. A pénzben fizetendő termények árát ezek szerint három évre rögzítették. 1751-ben egy kila84 búza 34 krajcár, egy kila árpa és zab 15 krajcár értékű volt.85 A gabona betakarításához további, pénzben fizetett járadékok is kapcsolódtak. Ezek az aratók száma után fizetett sarlópénz (pecunia messoris) és ha takarták a gabonát, akkor a kaszapénz (pecunia jaleatoris) voltak. Ezek ára az eltelt évtizedek során nem változott. A sarlópénz nagyságát két garasban, azaz hat krajcárban, a kaszapénzt pedig egy máriásban (17 krajcárban) határozták meg. A betakarításhoz kapcsolódott a pennapénz (vagy penna-kéve) szedése is. Ez az összeg a kilencedszedés adminisztrációs terheinek megfizetését jelentette, amit érthetetlen módon a jobbágyokra terheltek. A törvények tiltották ennek követelését, de a gyakorlatban mégis hozzátartozott az eljáráshoz, még a volt hódoltság területén is. Ennek összege azonban változott. Minden aratni tudó gazda az első évtizedekben egy garast,86 a későbbiekben hat krajcárt fizetett. Ezeket a pénzeket a kilenced-összeírások végén, külön táblázatban mutatták ki.87 A kilenced-összeírásokban gyakran találkozunk az ostorpénzzel. Az uradalom 1731. évi utasítása szerint az ostorpénzt azoktól kellett beszedni, „akik nem rendelkeztek három kereszttel”.88 Békéscsaba 1738. évi kilenced-összeírásában külön név szerint is megnevezték az ostorosokat, „kik magok erej ékből nem szánthatnak, és ostorsággal kéntelenítetnek magok élelmét keresni”.89 Ezek bizonyára házzal rendelkező, de földhasználatból kimaradt emberek, akiket megkülönböztettek a zsellérektől. Az összeírásban szereplő gazdáknak összesen 35 'á kereszt és 25 Vi szekér őszi búzája, 40 % szekér árpája volt. Az egy gazdára jutó termény nagysága nem tette lehetővé, hogy kilenced alá vessék. Ehelyett pénzben fizették a földjáradékot. Azok nagysága soha nem érte el az egy forintot, de nem volt állandó összegű, hanem a termés mértéke szerint alakult, egyszer 8 Vi krajcárt, máskor 17 krajcárt tett ki. A legnagyobb értékek egyikét Körösladányban találtuk, 42 krajcárt.90 A kezdetektől fogva a gabona mellett a szőlőből is kivették a kilencedet a földbirtokosok. Békés vármegyében az újrakezdés idején csak egy településen, Gyulán maradt meg a török világ idején 83 Molnár, 1999.172. p. 84 Kila = 47-120 liter. Török hatásra megjelent űrmérték. Békés megyében nem ismerjük a pontos nagyságát. 85 Molnár, 1999. 172. p. 86 Haán Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870. 62-63. p. http://web.bmk.hu:8080/jadox/browse.jsp?doku- mentId=1128ísectionIndex= 62&pageNumber=62&doctype=jaxdokument. (megtekintés: 2013. 07. 14.), illetve: https://books.google.hu/books?id=hDUBAAAAQAA)&pg=PA568chl=hu&source=gbs_toc_r&cad=3#v=onepa- ge&q&f=false (megtekintés: 2016.10.31.) 87 Például: MNL OL P 418. Fase. S No. 63.1739. 88 Kereskényi, 2015.26. p. 89 MNLOLP418.Fasc.SNo.62. 90 MNL OL P 418. Fase. S No. 64. 305
