Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
Harruckern gyulai uradalma Békés vármegye nagy részét magába foglalta, sőt átnyúlt Csongrád (Szentes és környéke), valamint a későbbi Arad megyébe is. Löwenburg János Jakab gróf birtokolta a kétegyházi-vári uradalmat, a régi birtokos családok közül a Paksyak nőágából származó Daróczi Katalinnak sikerült visszakapnia a szentandrási uradalmat, amiben az is közrejátszhatott, hogy a férje Száraz György királyi személynök volt. Az 1715. évi XCII. te. helyreállította Békés vármegyét, de a tisztikart idegenekből kellett megalakítani, mivel a helybeliek között nem volt tanult nemes ember. Harruckern a jobbágyszökések miatt a megyei igazgatás költségeit kívánta csökkenteni, végül a megyével folytatott hosszas pereskedés után, 1726-ban királyi rendelet ruházta rá az adószedés és a törvénykezés jogát.41 Miután 1732-ben átvette a főispánságot, Gyula, az uradalom központja vált egyben megyeszékhellyé is. A huszárvár délnyugati végében építtetett egyemeletes kastélyt, amelyet fia, Ferenc Domokos báró - aki 1743-ban a főispáni tisztben követte - később átépített és kibővített. A Harruckernek házasságkötéseit tekintve a csúcsra érkezést a báró lányának, Jozefának és Károlyi Antal grófnak a gyulai esküvője jelentette 1757-ben. Mivel Ferenc Domokos bárónak nem volt fiúgyermeke, a Károlyiak jelentős örökségre számíthattak.42 Harruckern János György az uradalmát jövedelmezővé akarta tenni, ezért vallásszabadságot és számos kedvezményt biztosított a birtokára költözőknek. Alapvetően a járadékok (kilenced) és egyéb jövedelmek beszedésére hagyatkozott, nem alakított ki a jobbágyok robotmunkájára alapozott földművelő majorságot. (Kígyóson volt állattenyésztő majorság gulyával, ménessel.) Gyulán sörfőzőt állított fel a belső várban, mellette pedig pálinkaházat. Az építkezésekhez igényeltek évente három-négy alkalommal hetelésnek nevezett munkát, fuvarozást. Németgyulán volt a legtöbb iparos, akikre a kastélyépítéshez is szükség volt. A földesúri haszonvételeket és pusztákat bérbe adták, a század közepétől főként az egyes községeknek. Amint azt Kovács Ágnes megjegyzi, Harruckern a birtokra települt jobbágyokat szabad költözésűnek tekintette, az úrbéri kérdőpontokra adott válaszokban is taksásoknak és szabadmenetelűeknek vallották magukat. Szolgáltatásaikat a földesúrral kötött szerződésben (kontraktus) állapították meg, jobbára háromévente. Az alacsony népességszám, a földbőség és a rideg állattartás vezető szerepe miatt a határhasználatban olyan archaikus formákkal találkozunk, mint a földek szabad foglalással való birtokbavétele és a parlagoló gazdálkodás. Ahol szűkebb volt a határ, rosszabbak az adottságok, ott alakult ki osztásos földközösség 41 Ember, 1977. 72-88. p.; Karácsonyi, 1896. 1. köt. 319-338. p.; Szilágyi Adrienn: A Békés vármegyébe betelepülő nemesség a 18-19. században. In: Korall, 12. (2011) 46. sz. 66-88. p. 42 Dusnoki-Draskovich József: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái. In: Dusno- ki-Draskovich, 2000.186-256. p.; Dusnoki József: Főúri élet a Harruckern család gyulai kastélyában. PhD-disszer- táció. Bp„ ELTE, 2006. (kézirat). 284
