Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
és nyomásos gazdálkodás, főleg az 1730-as évektől. Fontosak voltak a szállások (a tanyák előzményei), amelyeket állattenyésztésre, de kaszálóként, szántóként is használhattak.43 Szentandrás (Békésszentandrás) első lakosai 1719-ben jöttek Kábáról, majd négy év múltán telepedett meg 23 család, akikre 1725-ben vetettek ki először adót. 1730-ban már 33 családot írtak össze. Állattenyésztést és parlagoló földművelést folytattak. Taksások voltak, állapotuk nem tért el különösebben a gyulai uradalom jobbágyaitól, ők is azt vallották, hogy tizedszedés nem volt szokásban náluk. A szentandrási uradalmat Tolnay István bérelte, aki kegyetlenül bánt velük, ezért elmérgesedett a viszonyuk. 1730-1731-ben a gyulai uradalom pénztárosa fenyegette őket a hadiadó összeírásakor, és katonasággal hajtotta be az adót.44 Ezek miatt nem véletlen, hogy itt tört ki felkelés, amelyben - „mint afféle hajdú ivadék” - csaknem az összes férfi (37 fő) részt vett. A megbeszélések 1734 őszétől folytak a szentandrási Szilasi István, Sebestyén János és Szegedinác Péró pécskai szerb parancsnok között. Karácsonyi János szerint helyesebb Péró-féle lázadás helyett szentandrásiról beszélni.45 (A felkelés április 26-án éjjel Tolnay házának megtámadásával kezdődött.) Péró a szervezkedésben fontos szerepet játszott, de mielőtt bármit tehetett volna, május 3-án az aradi várparancsnok elfogatta. A felkelők döntően református magyarok voltak (akik között továbbéltek a hajdú és kuruc hagyományok), Békés megyén kívül főként Biharból valók, kisebb részben a szomszédos Heves és Zaránd (ez utóbbi nagyrészt Arad megyébe olvadt be) megyéből, valamint a Nagykunságból is jöttek. Az okok között említhető, hogy a jobbágyvándorlás és megtelepülés első szakasza lezárult, a kedvezmények lejártak, és nehezebben lehetett továbbállni. A felkelők által megfogalmazott sérelmek: nem tűrhetik a megyei és az uradalmi tisztek hatalmaskodását, a földesurak és bérlők követeléseit és zsarolásait, nagyon megdrágult a só, az adó nagy. Úgy vélték, Péróval együtt kell harcolniuk a kálvinista vallásért. A haza és a vallás szabadságáért fognak fegyvert. Végül vissza kell állítani a régi, szép időket: „...igaz kuruc világ van, és mi is igazi kurucok vagyunk”. Csakhogy ez a mozgalom résztvevőit tekintve a községi szintre korlátozódott, főurak, vármegyei tisztségviselők, vezető katonatisztek nem csatlakoztak. (A felkelők titkára egy uradalmi jegyző volt. Vadászról indult el 50 fővel Gesztesy György kuruc alezredes, de már későn.) A szervezkedők a marosi határőrvidék rác katonáinak segítségébe és Rákóczi 43 Cseh Edit: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra. In: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Közlemények. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 279-395. p. (a továbbiakban Cseh, 1989.); Kereskényi Miklós: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton. In: uo. 451-545. p.; Dusnoki-Kereskényi, 1993. 64-79. p.; Kovács Ágnes: Egy uradalomszervező nagybirtokos család a XVIII. században. Vázlat a Harruckernek földesuraságáról. In: Szabó István emlékkönyv. Szerk.: Rácz István Kovács Ágnes közreműködésével. Debrecen, 1998. 174-190. p.; Novak László: Mezővárosi településrendszerek a Kö- rös-Tisza-Maros közén. In: Uő: Településnéprajz. Tanulmányok az Alföld településnéprajzához. Nagykőrös, 1986. 171-197. p.; Karácsonyi, 1896.2. köt. 185. p. 44 Ember, 1977.33., 73. p.; Cseh, 1989.375-378. p.; Implom, 1971.40., 58. p. 45 Karácsonyi, 1986.1. köt. 340-343. p., 2. köt. 309. p.; Márki Sándor: Péró lázadása. Bp., 1893. (a továbbiakban Márki, 1893.) Megjelent egy fontos dokumentumkötet, amely még jobban megvilágítja a felkelés lefolyását, és megadja a további irodalmat: Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején. Békéscsaba, 2010. (Chronica Bekesiensis, 3.) 285
