Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
ekkor nem vált be, ezért az Udvari Haditanács 1716 októberében úgy döntött, hogy azt saját kezelésbe kell venni. Harruckernt kérték fel az élelmezési stáb felállítására, a szállítóeszközök beszerzésére, a gabonafelvásárlás és az őrletés megkezdésére, a raktárak kijavítására. Az 1717. évi hadjáratban így már nem történtek olyan fiaskók, mint az előző évben. Belgrád ostromakor hajókkal sikerült elegendő lisztet a császári táborba eljuttatni, ezért a vár bevételében Har- ruckernnek és stábjának komoly szerepe volt, ráadásul a kincstárnak jelentős megtakarítást ért el. 1718-ban VI. Károly császár birodalmi lovagi rangra emelte, felsorolt számos érdeme fejében megkapta a régi nemességet. 1719-ben érdemei anyagi elismeréséért folyamodott az uralkodóhoz, a következő indokokkal: 30 éve áll szolgálatában, 27 hadjáratban vett részt, 16 éve alezredes, de gyakran a főhadbiztos feladatait is ő végezte, a legutóbbi török háborúban a főhadbiztosi és a főélésmesteri tisztet is betöltötte alezredesnek járó zsolddal, a kincstárnak több százezer forintot takarított meg. Az első helyen egy budai vízimalmot kért a hozzá tartozó szőlővel, ha ezt nem kaphatná meg, akkor a kamarai kezelésben lévő Gyula körüli helységeket (tízet sorolt fel) és földeket. Az Udvari Kamara 24 000 forint értékű adományra tett javaslatot. Mivel a malom katonai célra szükséges, a birtok összeírását és fölbecslését rendelte el. Végül a gyulai uradalom becsértékét 53 347 forintban állapították meg, a különbözetet Harruckernnek ki kellett volna fizetnie. Egy későbbi iraton az olvasható, hogy „egy méltányos összeget fizetett”. (Bizonyára hallgatólagos megállapodás jött létre.) A szegedi kamarai prefektus 1720. október 25-én vezette be ünnepélyesen a birtokba, amelyet egyelőre zálogként kapott meg. Igyekezett azonban kikerekíteni a birtokot további részekkel (Székudvar, Elek és Pél Arad megyében, Orosháza és környéke, a szentesi hídvám), amelyekért kifizette a 13 000 forintos vételárat. A honosítás elnyerése után (1722. március 28.) állították ki részére a királyi adománylevelet (1723. május 3.), és iktatta birtokába a nagyváradi káptalan (augusztus 10.). Végül egy 1736. évi adománylevél már valóban felsorolt minden birtokrészt. A magyarországi helyőrségekben állomásozó katonaság ellátását 1714-1718-ban Emanuel Oppenheimer vette bérbe. Harruckern 1719-ben jóval kedvezőbb ajánlatot nyújtott be, tehát hadseregszállítóként is olcsóbban és megbízhatóbban tudta ellátni a feladatokat, mint konkurensei. A következő évektől 1732-ig a Temesi Bánság, Szlovénia és Szerbia, valamint Bécs helyőrségeinek ellátását is Harruckernnek és két fiának adta bérletbe az Udvari Kamara. Szinte már egy klán kezdett körvonalazódni, hiszen lányának férje, Gruber János ezredes és élelmezési biztos volt, nővérének egyik fia Brüsszelben működött élelmezési biztosként, másik fia élelmezési tisztként Révkomáromban. Az uralkodó Harruckernt 1729-ben magyar bárói rangra emelte (kiemelve birtokai benépesítésével és a kincstár bevételeinek növelésével szerzett érdemeit), széküresedés esetére kinevezte Békés vármegye főispánjává, 1732-ben pedig ténylegesen is elnyerte ezt a tisztet. Az idős Harruckern a lengyel örökösödési háborúban 1734-től újra a hadsereg-élelmezés irányítójaként állt Savoyai Jenő oldalán. Az 1737-1739. évi, kudarcokat hozó török háborúban fiával, Józseffel vállalta a szolgálatot, de a hadszíntéren mindketten megbetegedtek. József 1739- ben még visszatért a hadsereghez, ott megint betegségbe esett, és 1741 elején Bécsben elhalálozott. Az egyre többet betegeskedő Harruckern 1742. április 18-án hunyt el. Kívánsága szerint, minden pompát mellőzve, a Stephansdomban helyezték örök nyugalomra. Koporsóját helyhiány miatt nemrég az altemplom egyik helyiségébe helyezték át, amelyet elfalaztak. Csak készpénzben 120 000 forintot meghaladó összeget hagyott lánytestvéreire, gyermekeire és unokáira. 283
