Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig

Doboz, Vésztő, esetleg Csaba esetében is voltak visszatérők.311715-ig két mezőváros (Gyula és Békés) és hét falu települt újra.32 Először a megye északkeleti része, a Biharral szomszédos sárréti részek váltak lakottá, ahová református magyarok jöttek.33 1725-ben már 1208 családot írtak össze, tehát mintegy hatezer lakosa lehetett a megyének.34 Ekkor már Harruckern János György báró telepítései is számottevő eredményt hoztak. 1723-1724-ben Gyulára, valamint a később Arad megyéhez tartozó Elekre és Szentmártonba hozott katolikus németeket. Mezőberénybe 1723-1725-ben evangélikus szlovák és német (württembergi) telepesek, később református magyarok érkeztek. 1721-ben Nemeskerekibe katolikus magyarokat (ezek 1744-ben Endrődre költöztek), Szarvasra 1722-ben szlovákokat telepített.35 1730-ra már három mezőváros (Szarvassal) és 16 falu létezett, tehát lényegében kialakult a megye településhálózata. A nagyszámú aprófalu (a XVI. század közepén 71 település volt) helyén kevés, de népes falu és mezőváros jött létre. A népsűrűség alacsony, 19 fő/km2 körül mozgott. Ekkor már 1710 család, mintegy 8550 fő élt a megyében. A lakosság számát tekintve Békés állt az élen, megelőzve Gyulát és Csabát. Utánuk Szeghalom, Füzesgyarmat, Körösladány és Köröstarcsa következtek, vagyis a Körösök mentén fekvő, Biharral szomszédos, Békéshez hasonlóan református települések.36

Békés megye benépesülése tehát részben spontán migráció, részben szervezett telepítések eredménye volt. A magyarokon kívül főleg szlovákok vándoroltak ide folyamatosan a sűrűn lakott felvidéki megyékből (egyes esetekben impopulátor vezetésével, mint pl. Csabára már 1718-ban), a románság beszivárgása is megindult.37 A németek esetében viszont csak szervezett telepítésről lehetett szó. A bécsi kormányzat és a magyar rendek érdeke egyaránt az elpusztult országrészek benépesítése volt. Az 1723. évi Cili. törvénycikk elhárított minden akadályt a külföldiek (nemcsak németek) bevándorlása elől. A korábbi kezdeményezések (1689-től) után valóban kibontakozhatott egy nagyarányú állami (kamarai) és magánföldesúri telepítési akció. Az utóbbi terén nemcsak az idegen birtokszerzők, hanem a magyar arisztokrata családok is fontos szerepet játszottak, így pl. a Károlyiak telepítéseit lehet kiemelni az Alföld északkeleti részén, Szatmárban. A birtokosok többsége tekintettel volt a vallási hovatartozásra, egy-egy településen gyakorlati okokból vallási, illetve etnikai homogenitásra törekedtek. A

31 Kása László: A gyulai református egyház története. Gyula, 1994. 51-57. p. (Gyulai füzetek, 7.); Karácsonyi, 1896.1. köt. 455-458. p.

32 Implom, 1971.17. p.

33 Dusnoki /ózsef-Kereskényi Miklós: Bél Mátyás kéziratos megyeleírásától a megyetörténeti kutatás első virágkoráig (a továbbiakban Dusnoki-Kereskényi, 1993.). In: Bél Mátyás: Békés vármegye leírása. Szerk.: Krupa András. Gyula, 1993.65-66. p. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 18.) (a továbbiakban Bél, 1993.)

34 Ember, 1977.46-47. p.

35 Szabó Ferenc: Ansiedlung und Geschichte der Deutschen des Komitates Békés im 18-19. Jahrhundert. In: Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen. Főszerk.: Balassa Iván. Bp„ 1975. 37-65. p.; Uő: Németek Gyulán és vidékén. Deutsche in Gyula und Umgebung. In: A nyitott ajtók, 2008. 73-87. p.; Ember, 1977. 72-76. p.; Dusnoki-Dras- kovich-Erdész, 2013.162-168. p.

36 Dusnoki-Kereskényi, 1993. 65-67. p.; Ember, 1977. 27., 48-49. p.

37 Ács Zoltán: A harmadik honaiapítás. Bp., 1987.93-99. p. (a továbbiakban Ács, 1987.); Uő: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Bp„ 1986.148-154. p. (a továbbiakban Ács, 1986.). A Csabára jövők még a szegedi kamarai prefektussal kötöttek megállapodást, a Berénybe települő szlovákok 1722-ben a gyulai uradalom jószágkormányzójával. Haan Lajos: Diplomatarium Békésiense. Pest, 1870. 269-270. p.; Implom, 1971. 44-45. p.; Szlovákok a Dél-Alfóldön. A 17. század végétől a 18. század végéig. Forrásválogatás. Szerk. és a bev. tanulmányokat írta: Gombos János. Békéscsaba, 2008.23-93. p.

280