Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
találhatjuk meg: Gyula szerepelt azon tiszántúli várak között, amelyekből 1699-ben kaszárnya kialakítását tervezték, és emiatt a várfalaikat volt szükséges meghagyni, csak a védműveket kellett lerombolni.17 Mint láttuk, ez utóbbi sem valósult meg teljesen. Az aradi vár felépítésével (1698-1701) Gyula megszűnt végvár lenni. A csak részben lerombolt várban rácok és magyar hajdúk tanyáztak. Az aradi vár parancsnoka, aki alá a vár tartozott, 1701 októberében azt az utasítást kapta, hogy a hajdúkat bocsássa el, és a rácok mellé egy német egységet helyezzen a várba, mivel Gyula a marosi határőrkerülethez fog tartozni.18 Rövid időre úgy tűnt, hogy Békés vármegye helyreállhat, ugyanis I. Lipót 1699. december 2-án kinevezte főispánná Löwenburg János Jakab udvari kamarai tanácsost, a következő évben megalakult a tisztikar is Váradon. 1701-ben azonban a határőrkerületeket közvetlenül az Udvari Haditanács alá rendelték, és megkezdték a marosi határőrkerület megszervezését. Azt tervezték, hogy Gyula (valamint Szarvas is) a határőrkerület katonaságának állomáshelye lesz. 1701 végén az Udvari Kamara biztosa újra lefoglalta a vármegyét a kincstár számára, a megyei tisztségviselőket Lindner megfosztotta hivataluktól.19 A Rákóczi-szabadságharc idején a Körös-Maros közti vidéken leginkább a rácok okoztak gondot. 1703 júliusában Bihar vármegyét a váradolaszi rácok pusztították végig. Válaszként erre augusztus 6-án Bercsényi megverte a rácokat és elpusztította Váradolaszit. Szeptemberben a kuruc csapatok legyőzték az aradi rácokat. A gyulai rácok a pocsaji ütközetben (november 8.) a kurucok ellen harcoltak. Valószínűleg ezután dúlták fel „rettenetes kegyetlenséggel” a Békés megyei településeket. Rákóczi november 28-án Tokajban kelt rendeletében meghagyta, hogy a békési és a környező vidéki lakosok költözzenek Karcagra, mert ott könnyebben megvédelmezhetik magukat. Tehát Békés megye ismét elnéptelenedett. A gyulai várba német katonaságot helyeztek, a rácok pedig a vár mellett tanyáztak.20 Rákóczi igyekezett a rácokat a maga oldalára állítani, de ezek a kísérletek (pl. hajdúszabadság ígérete) nem végződtek sikerrel.21 Végül 1705. április 26-án beleegyezését adta ahhoz, hogy Károlyi Sándor, akit tiszántúli vezénylő tábornokká nevezett ki, a marosi határőrvidék rácai ellen induljon mintegy 6700 fős sereggel. A terület német katonaság által őrzött várait, Gyulát, Borosjenőt és Aradot is kézre kellett volna kerítenie. Károlyi - alighanem reálisan - a legközelebb eső Gyula megtámadása mellett döntött. Május 25-én Szentandrás (Békésszentandrás) mellett egy fordulatos ütközetben sikerült megvernie egy kétezres rác sereget. A gyulai várat 200 német védte a Heister ezredből egy Richter nevű hadnagy vezetésével, akik a téglavárba húzódtak vissza. (A gyulai rácok elmenekültek.)22 Gyulához érkezve Károlyi térrajzot készített a városról, később külön a várról is.23 Ő is délről közelítette meg Gyulát, a Fehér-Körös bal partján volt a tábora. Elsősorban a vizek érdekelték, 17 Oross, 2013.174-175. p. 18 Karácsonyi, 1896.1. köt. 311-312. p.; Scherer, 1938.264-265. p. 19 Karácsonyi, 1896.1. köt. 312-315. p. 20 Köpeczi Béla-R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp„ 1976.126-127. p.; Karácsonyi, 1896. 1. köt. 315. p. 21 R. Várkonyi Ágnes: „A vitéz rácz nemzetnek.” Megegyezés és autonómia Rákóczi politikájában. In: História, 32. (2010) 4. sz. 28-31. p. 22 Bánkuti Imre: Gyula kuruc ostroma. Iratok, 1705 május-július. In: Békési Élet, 11. (1976) 2. sz. 249-284. p. (a továbbiakban Bánkuti, 1976.) 23 Először közölte: Thaly Kálmán: A szent-andrási csata és Gyula ostroma 1705-ben. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat évkönyve. 6. köt. 1879/80. Szerk.: Zsilinszky Mihály. B.-Gyulán, 1880. 5-43. p. 277
