Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kenyeres István: A gyulai vár és uradalom kamarai vizsgálata 1564-ben
Kenyeres István A gyulai vár és uradalom kamarai vizsgálata 1564-ben Kerecsényi Lászlót, Gyula utolsó főkapitányát11560. november 1-jén2 nevezte ki I. Ferdinánd magyar király, hivatali beiktatására 1561. március 6-án került sor. Ismert, hogy Kerecsényi Miksa királytól 1564. október 5-én új utasítást kapott.3 Az új instrukció egy 1564 tavaszán- nyarán lefolytatott kamarai vizsgálat nyomán született. Tanulmányunk e vizsgálatot kívánja bemutatni, elsősorban arra koncentrálva, hogy milyen állapotok uralkodtak két évvel a vár eleste előtt Gyulán, a várban és az ahhoz tartozó uradalomban. A vizsgálatra vonatkozó legfontosabb iratokat Veress Endre okmánytárában közzétette, igaz ezek közül helytakarékosságból többet csak kivonatosan közölt. Az alábbi tanulmány éppen ezért a forráskiadáson túl a vizsgálat eredeti, Bécsben, a Hofkammerarchivban fennmaradt jelentésére és annak mellékleteire is támaszkodik.4 A vizsgálat előzményeihez tartozik, hogy Kerecsényi 1563 áprilisától hosszan távol volt Gyulától. Április közepétől saját morvaországi birtokáról, az 1560-ban a Lichtenstein-családtól 60 ezer cseh tallérért zálogban megszerzett Nikolsburgból keltezte a Magyar Kamarának leveleit,5 májusban pedig Miksa trónörökössel tárgyalt Bécsben.6 Kerecsényi június 13-án Nikolsburgból 1 Kerecsényi hivatalos titulusa az instrukciója szerint (1. 2. jegyzet) egyrészt supremus capitaneus arcis et oppidi Gyula partiumque inferiorum regni Hungáriáé, azaz Gyula vár és mezőváros, valamint az alsó-magyarországi részek főkapitánya, illetve supremus capitaneus et provisor is volt, azaz főkapitány és udvarbíró, amely két tisztséget együttesen sok helyen prefektusnak neveztek. Kenyeres István: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Bp„ 2008. (Habsburg történeti monográfiák, 2.) (a továbbiakban Kenyeres, 2008.) 118-119. p. Kerecsényi gyakran egyszerűen csak gyulai kapitánynak titulálta magát (pl. capitaneus Gyvlensis - Veress Endre: Gyula város oklevéltára, 1313-1800. Bp., 1938. /a továbbiakban Veress, 1938./ no. 551. 392. p.), egy helyütt „császár őfelsége alfeldife capitánya és gyulai, Zaránd és Békés vármegyének fe ispánya”-ként nevezte magát. Veress, 1938. no. 544. 390. p. Az alsórészek főkapitányi posztját Hunyadi Mátyás 1479-ben hozta létre Temesvár központtal. L. Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718). In: Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Szerk.: Petercsák Tivadar-Szabó Jolán. Eger, 1993. 238-246. p. (Studia Agriensia, 14.); Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz. In: Történelmi Szemle, 38. (1996) 2-3. sz. 169-170., 185. p. Temesvár eleste után került végül a poszt Gyulára, igaz a gyulai kapitányt „tiszáninneni” (azaz tiszántúli) főkapitánynak is hívták. Pálffy Géza: Védelmi övezetek a Tiszától keletre a XVI. században. In: In memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk.: Lengvári István. Pécs, 1996.209-223. p. 2 Kerecsényi utasítása I. Ferdinándtól Bécsben, 1560. nov. 1-jén kelt. Kiadva: Veress, 1938. no. 435.329-332. p. 3 Kiadva olvasati hibákkal: Haan Lajos-Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténeté- re vonatkozó adatokkal. Monumenta diplomatica comitatus Békésiensis. Bp., 1877. 148-151. p. Említi: Veress, 1938. no. 551. 392. p. 4 Österreichisches Staatsarchiv. Allgemeines Verwaltungsarchiv. Finanz- und Hofkammerarchiv. Hoffinanz Ungarn (= ÖStA HKA HFU) rote Nr. 11.1564. fol. 137-171. 5 Veress, 1938. no. 504. 365. p. (1563. ápr. 17.), no. 505.366. p. (1563. ápr. 23.) 6 Erről tanúskodik, hogy Miksa Bécsben 1563. máj. 18-án kelt rendeletét Kerecsényi helyben vette át. Veress, 1938. no. 507. 367. p. 259
