Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Arcvonások, portrék, karakterek - Szendiné Orvos Erzsébet: "Levéltárosok arcképcsarnoka"
Mata János 1907. december 12-én született a Nagyvárad mellett fekvő Bihar megyei Hegyközkovácsiban. Édesapja Mata Ferenc jegyző, édesanyja Kraupa Gizella tanítónő. Születése után a család Margittára költözött. 1920-ban az édesapa elveszítette állását, mert nem volt hajlandó felesküdni a román királyra. Ezután méhészkedésből és kertészkedésből próbálta eltartani családját. Mata János a zilahi Wesselényi Kollégium Főgimnáziumában érettségizett, ahol már felfigyeltek a verselgető fiúra. írásai a Szilágyság és a Pásztortűz című lapokban jelentek meg. 1928-ban a román királyi hadseregbe való sorozás elől Magyarországra szökött át. Első magyarországi állomása Hajdúszoboszlón volt, s talán innen származik a később használt „Szoboszlai” előneve, de elképzelhető, hogy szoboszlai nemesi családi kötelékekre utalt. Mivel állást nem talált, önkéntes katonának állt a nemzeti hadseregbe, és 1928 és 1930 között teljesített katonai szolgálatot. Betegsége miatt leszerelt, majd Debrecenben Ady Lajos tankerületi főigazgató közbenjárásával a Piarista Reálgimnáziumban letette a magyar érettségi vizsgát, majd beiratkozott a Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi fakultására, ahol 1939-ben végzett. Doktori disszertációjában a görög filozófia alapvonásait tárgyalta, amely nyomtatásban is megjelent A nyiladozó emberi elme címmel. Hamarosan versei és írásai jelentek meg a Debreceni Független Újság, a Tiszántúl, a Tiszántúli Figyelő és a Számadás című lapokban. A hullámos szőke hajú, bajuszos, sétapálcás fiatalember kedvesen gunyoros modorával vonzotta a magyar szellemi élet kiválóságait, barátai voltak például Kiss Tamás, Lükő Gábor, Pálfy József, Gulyás Pál, Juhász Géza, Kondor Imre, Ménes János és Űjfalussy József, akikkel az Exodus Társaság keretében hetenként cserélt eszmét az Arany Bika szállodában. A költészet mellett fametszeteivel szerzett hírnevet. Az 1930-as évek második felében alakult Exodus Kiadó könyvillusztrátora lett. Húsz fametszetű könyvjegy a magyar Parnasszusról című sorozata 1935-ben jelent meg. Grafikái zsúfoltak, fametszetei groteszkek, s árad belőlük az évszázadok ódon levegője, levéltári hangulata. A történelem, a művészet és a filozófia jelentette számára a megélni egyedül érdemes életkeretet, mivel azonban ebből nem tudta eltartani négytagú családját, elfogadta a levéltár vezetőjének, Csobán Endrének ajánlatát. 1937. március 1-jén szellemi szükségmunkás, majd 1942-től napidíjas írnok lett a Debreceni Városi Levéltárban. Szívesen dolgozott a levéltárban, szeretett a régi iratok között kutatni, bár az ügyviteli feladatokat annyira nem kedvelte. Levéltári munkája mellett az egyetem román nyelvi lektora is lett. A magyar és a román nyelven kívül tudott franciául, németül és latinul, olvasta az ógörög szövegeket is. Mata János költő, eredeti stílusú fametsző és ígéretes filozófus volt egy személyben. Rajongott a régi tárgyak iránt. Gyűjtötte a régi könyveket, iratokat, metszeteket és fegyvereket. Levéltári kezelővé akkor léptették elő, amikor megjelent a Kner Nyomdával közösen készített műve, Nagykállói Fényes István krónikája. A város 1658-1664. évi jegyzőkönyvének utolsó lapjaira írott krónikát levéltárosként fedezte fel. Azonban nem elégedett meg az egyszerű forráskiadással, hanem metszetekkel illusztrálta az 1664. év minden hónapját. A kötet terjedelmes bevezetőjében egy nagy ívű esszében mutatta be Debrecen polgárainak gondolkodás- és mentalitástörténetét. Az elismerés nem is maradt el: megkapta érte Debrecen város alapítványának irodalmi ösztöndíját. Voltak újabb tervei is, például nagyon foglalkoztatta Csokonai Békaegérharcinak kiadása. Kner Imrével nagy ívű levelezést folytatott, vázlatrajzokat készített 201
