Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Fülöp Tamás: "...a nemes áldozatkészség nem szorul dicséretre..."
azok érték el, a kik itthon a bizton őrzött határokon belül házi tűzhelyük kényelmét élvezték, [s] e nyereséget akkor érték el, a mikor ezer meg ezer honfitársuk mindennap gyötrő szenvedés között a halállal nézett szembe, e nyereséget a kevesek oly módon érték el, hogy sok-sok ezer magyar honpolgár társuk a rettentő drágaságban a békés idők szorgalmával megtakarított egész vagyonkáját volt kénytelen szűkös életfenntartására fordítani”. A háborús jövedelmekre kivetendő nyereségadó bevezetésének indoklásában megjelent az alispánnak a társadalmi különbségek és a szegénység mérséklésére irányuló szociális felelősségtudata is: „e kirívó ellentét a vagyon eltolódások terén még kirívóbbá válnék, ha a hőn óhajtott béke elkövetkeztével a milliárdokra menő államadósság terheinek viselésében a morális viszonyokban alkalmazott szigorú jog szerint - ugyan olyan arányban venne részt az, a ki a háború által szegényebb lett hibáján kívül - és az, a ki a háború által gazdagabb lett érdemén kívül”.74 Küry Albert minden nehézség ellenére is kiválóan látta el feladatát és az általa vezetett vármegye működése példaképként szolgált még nemzetközi viszonylatban is.75 Az alispán 1917. december, illetve 1918. január-február hónapokról elkészített évnegyedes jelentése a megyében uralkodó egyre katasztrofálisabb közállapotokról ad tanúbizonyságot.76 Az élelmiszer- és nyersanyaghiány, az infláció, a rekvirálások, az elszegényedés a közügyek és a közhangulat minden terén éreztette negatív hatását. A közegészségügyi helyzet egyértelműen romlott, a közélelmezés és közellátás akadozott, az iskolákban szénszünetet kellett elrendelni, a közbiztonság, a vagyon elleni bűncselekmények száma növekvő tendenciát mutatott. A vármegye népességének fogyása mögött azonban a háborús áldozatok és az ellátási zavarok miatti alacsony színvonalú egészségügyi ellátás mellett továbbra is ott rejlett az aggasztó méretű csecsemő- és gyermekhalandóság. „E színmagyar vármegye népességének eme csírájában való pusztulása kétszeresen is összeszorította szíveinket, mikor a háború kitörése után a mi házi ezredünk, a 68-as gyalogezrednek rettenetes vérveszteségét láttuk. [Ezért az alispán] félretéve azt a háború kezdetén vallott nézetet, hogy háború alatt csak a háborúért, annak sikeres folytatásáért és bevégzéséért kell minden egyebet félre téve, meg nem osztott erővel dolgoznunk [...]”, javaslatot tett a belügyminiszternek a magyarországi csecsemő- és gyermekvédelem rendszerének megerősítésére.77 A háború utolsó éve nyilván nem kedvezett a kezdeményezésnek, Küry Albert előterjesztésében mégis olyan felvetések szerepeltek, amelyek egyrészt a nehéz körülmények között is gyors eredményeket ígértek, másrészt egy hosszú távú koncepció megvalósítását alapozták volna meg. „Már a háború kitörése előtt kezdtem a vármegye főorvosával együtt foglalkozni azzal az elszomorító jelenséggel, hogy itt száz kis gyermek közül átlag huszonkettő egy éves koráig elpusztul; láttuk, hogy ennek oka a szegénységen kívül másban is keresendő s nem volt nehéz rájönnünk, hogy fő előidézője a rossz táplálás, s ennek eredményeként a bélhurut és gyermekaszály.” - foglalta össze a problémákat az alispán.78 A csecsemővédelem ügye 1915 végén gróf Almássy Imre és Montagh Adolfné kezdeményezésére Törökszentmiklós községből indulva társadalmi egyesületi szintre emelkedett. Majd a súlyos gyermekhalandóság ügyét és a megoldási 7* Küry Albert alispán levele Tisza István miniszterelnökhöz (Szolnok, 1916. márc. 20.) MNL JNSZMLIV. 407.6497/1916. 75 Fülöp, 2012.171. p. 76 Aüspáni jelentés, 1918. márc. 1. 77 Alispáni jelentés, 1918. máj. 31. 78 Uo. 177
