Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Gyáni Gábor: A katasztrófa- és várostörténet mezsgyéjén
öt külföldi), 19 magánszemély, hat egyházi szervezet és közösség és további három adakozó segítette a várost közel 12 ezer forint értékben.25 Utoljára említjük, hogy a reformkortól kezdve a társadalmi szolidaritás új, immár polgári formájaként a jótékony célú kulturális vagy társasági rendezvény is mind erőteljesebb szerephez jutott. Ennek a gyakorlatnak volt előfutára Fazekas Mihály Ludas Matyi című munkájának második, bécsi kiadása, amely a szóban forgó szombathelyi és az egy évvel korábbi körmendi tűzkárosultak javára jelent meg. Továbbá: az 1818 nyarán Szombathelyen egy vendégfogadóban megrendezett színházi előadás teljes bevételét is a kárenyhítésre fordították.26 A döntő lépést ezen a téren az 1838-as pest-budai árvíz hozta végül magával, amikor is a károsultak megsegítésére országszerte színielőadásokat, hangversenyeket, bálokat tartottak, és albumokat, könyveket jelentettek meg, melyek bevételét a bajba jutottakkal való szolidaritás kifejezésére fordították.27 A segélyek helybeli szétosztása átmeneti időre szóló kivételes hatalomhoz juttatta a katasztrófát elszenvedő település vezetését. A tragikus esemény először arra kötelezte a magisztrátust, hogy elvégezze a károk felmérését, ami a károsultak hierarchiájának a rögzítését is szolgálta egyúttal. Ennek alapján kellett vagy kellett volna megoldani a kártalanítást, a kárvallottak égető gondjainak enyhítését. Városról városra módosult a feladat kivitelezésének a mikéntje. Debrecenben például az 1811-es tűzvészt követően a segélyek kiosztására kaotikus körülmények között került sor, a tanács egy ideig nyilvántartást sem vezetett a segélyek kiosztásáról, amivel igencsak tág teret hagyott a visszaélések számára. A károsultakat négy kategóriába sorolták ez alkalommal aszerint, hogy kinek mennyi volt a tényleges vagyona; segélyt az kapott csupán, aki nem a legmódosabbak közé tartozott és akinek valóban kára származott a tűzből.28 Szombathely esetében sem maradt fenn megbízható kimutatás a tűzkárt szenvedett személyek anyagi támogatásáról. A város vezetése itt három kategóriába osztotta a kárt szenvedett embereket, házaik és vagyonuk arányában: egy fennmaradt lista 150 személy nevét foglalja magába, közöttük kilencezer forintot osztottak szét. A legmagasabb segély összege 126, a legkisebb pedig 42 forint volt, és 43 olyan károsult is akadt, akinek egy fillér segélyt sem adott a hatóság, melynek nem ismerjük azonban az indokát. Külön kártalanították a bolttulajdonosokat.29 A városi katasztrófák megszokott következménye, hogy megindítja vagy csupán felgyorsítja a település fizikai modernizálását. Erre korántsem került azonban mindig sor. Elsősorban a XIX. század második felétől kezdődően járult hozzá valamely természeti katasztrófa a városi tér és a városi élet észrevehető változásához. Az árvíz sújtotta városok esetében volt legnyilvánvalóbb a katasztrófának ez a fajta jótékony hatása. Az 1838. évi pest-budai árvíz után néhány hónappal az Akadémia pályázatot írt ki a város árvíz elleni megóvására kidolgozandó tervezet tárgyában. Az 1840-ben lejárt határidőig hat pályázat érkezett be (közülük ötöt ismerünk). Az 1839-1840. évi országgyűlésen pedig törvényt alkottak a Duna 25 Tilcsik, 2000. 272. p. 26 Tilcsik, 2000.273. p. 27 A pest-budai árvíz utáni segélyezésről lásd: Sántháné Antal Sára-Fodor Béla: Árvízi krónika. In: Pest-budai árvíz 1838. Szerk.: Faragó Tamás. Bp., 1988. 377-421. p. 28 Ablonczy, 1998. 208. p. 29 Tilcsik, 2000. 273. p. 150
