Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Gyáni Gábor: A katasztrófa- és várostörténet mezsgyéjén
bűnösnek találja-e a hatóság vagy bűnösnek gondolja-e a városi nép a tűzvész előidézésével megvádolt személyt vagy személyeket. Ha valaki közvetlenül a tűz keletkezése előtt gyanús szavakat talált mondani mások füle hallatára, vagy akár csak gyanúsan viselkedett (pl. sokat kocsmázott), az egyaránt kellő alapot adhatott a gyújtogatás vádjához, mint ahogy az egyéni, netán a kollektív indítékokból fakadó gyanúsítás, egy haragos megvádolása vagy a más felekezetűek kézenfekvő meggyanúsítása szintúgy.16 Nem csoda, ha szinte minden jelentős városi tűzvész során szándékos gyújtogatással vádoltak meg egyeseket, akik - szerencsés esetben - elkerülték az azonnali népítéletet, hogy majd a hatóság tisztázhassa őket a felmerült vádak alól. A számos példa közül hadd utaljak az 1817-es szombathelyi gyújtogatás gyanúsítottjaira, Tóka János körmendi illetőségű kocsisra, akit a megyei törvényszék, majd a városi tanács hamarosan felmentett a gyanúsítás alól. És említhető Stepanek József ács esete is. Az ő hosszan elhúzódó perében nem nyert ugyan egyértelmű bizonyítást a tett elkövetése, a vádlottat ennek ellenére vagyonvesztésre és a városból való kitoloncolásra ítélte a bíróság. Az említett két személynek annyi volt csupán a bűne, hogy kicsapongó életet folytattak; az utóbbi ráadásul adósságot is felhalmozott.17 A városi tűzvészek esetében fontos kérdés végül, hogy mi módon kel az eseménynek híre, miként zajlik a róla szóló információ terjedése. Mindez pedig a károsultak gyors megsegítése, a károk mielőbbi helyreállítása, az újjáépítés miatt is perdöntő körülménynek számított, ami alig történhetett meg önerőből, a többi város, a megye és a központi hatalom hathatós anyagi, természetbeni és pénzbeli támogatása nélkül. A modern hírközlést megelőző időben a szóbeliség az információterjedés egyedüli útja-módja. Ez a kommunikáció azontúl, hogy lassú, ráadásul többnyire pontatlan és esetleges is, és az esemény helyétől távolodva az információ terjedésének a ritmusa is vészesen csökken. Talán ezért és az esemény kivételes drámaisága folytán alakult ki, majd a XVIII. századtól vált egyre inkább bevett gyakorlattá a tüzekről és az egyéb katasztrófákról szóló, zömében verses beszámolók írása és kéziratos vagy nyomtatott formában való terjesztése. Se szeri, se száma az ilyen verses beszámolóknak, melyek összehasonlító poétikai és narratív szempontú elemzése a jövő feladatai közé tartozik. Az e célból keletkezett versekben található ténybeli adatok, a katasztrófákról bennük rögzített kép nem mindig, és nem feltétlenül tekinthető valósághű közlésnek, referenciális értelemben csekély vagy korlátozott tehát a forrásértékük, holott gyakran épp ezek a beszámolók férhetők csupán hozzá magáról az eseményről. A legkevésbé sem kivétel és véletlen, hogy az 1808-as hódmezővásárhelyi tűzvészről is született - Farkas András tollából - ilyen beszámoló, melynek kinyomtatását a város anyagi támogatása segítette. Ráadásul Farkas korábban debreceni kollégiumi diák volt, jól ismerhette tehát magát a műfajt, hiszen az 1797-es, az 1802-es és az 1811-es sorozatos debreceni városégésekről számosán írtak efféle verses krónikát.18 A híradások egy másik módja a hírlapok tudósításaihoz kötődik, mely gyakorlat a XIX. század elején vette kezdetét a Magyar Hírmondó vagy a Magyar kurír jóvoltából. Múlhatatlanul 16 A bíróságok ez irányú ténykedését elemzi a XVIII. századi Debrecen vonatkozásában: Aí. Antalóczy Ildikó: Bűnözés és büntetés Debrecenben a XVIII. század közepén. Debrecen, 2001.157-164. p. 17 Tilcsik, 2000.275-278. p. 18 Például Kábái János Szomorú krónika... című munkája. Ablonczy, 1998.196., 204. p.; Farkas András: A kis Trója pusztulása, vagy másként Hód Mező Vásárhelynek a kártékon, szerencsétlen tűz által történt romlása. 2. megjobbított kiadás. Szeged, 1808. 148
