Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Körben - család, közösség, társadalom - Gyáni Gábor: A katasztrófa- és várostörténet mezsgyéjén

budapesti első professzionális tűzoltó szervezet felállítása; mígnem 1888-ban kormányrendelet utasította a városokat ilyen szervezetek létesítésére.10

A katasztrófa gyakori bekövetkeztének további fontos okát az életmódban, a megélhetést szolgáló tevékenységek városi jellegében kell keresni. Nem kizárólag csupán a dohányzás nagymérvű elterjedtsége említhető, mely szokás ellen a városi hatóságok többnyire eredménytelenül küzdöttek. Debrecen város tanácsa már a XVIII. század közepén tilalmazta a dohányzást, és az ezzel kapcsolatos rendelkezéseit később is rendre megújította, sőt még szankciókat is kilátásba helyezett a rendelkezések ellen vétőkkel szemben (pl. megadóztatta a csibukosokat).11 Mindhiába. Ennél nagyobb jelentősége volt a füstös konyhák rendszerének, a nem téglából készített kémények korabeli széles körű elterjedtségének, valamint annak, hogy sok gabonapajta és egyéb, termény tárolására szolgáló melléképület is volt ezeken a településeken, ami tömérdek gyúlékony anyagot rejtett magában. Gyakran a normális hétköznapi élet vezetett egy-egy pusztító tűzvészhez, amikor a főzés vagy a lakás melegen tartása volt annak közvetlen kiváltó oka.

Nem elhanyagolható egyes ipari-iparos tevékenységek hozzájárulása sem a potenciális városi tűzvészekhez. Külön kiemelendő a tűzveszélyes anyagokat nagy mennyiségben tároló, egymáshoz közel fekvő kis boltok különös veszélyessége. Szombathelyen is ez okozta a belváros megsemmisülését.12 Nem felejtkezhetünk meg végül a puskapor tárolásának az akut veszélyéről, ami az ezzel kereskedő kalmárok raktáraiban tároltatott és ugyancsak megnövelte a tűz eszkalálódásának a lehetőségét.13 A városi hatóságok ez okból szüntelenül arra törekedtek, hogy a városok falain kívülre szorítsák a tűz- és robbanásveszélyes mesterségek űzőit. Debrecenben a XVII. század végén be is tiltották a puskaportörők városi tevékenységét, Szombathelyen pedig az 1817-es nagy tűzvész után arra kötelezték a puskaporral kereskedő kalmárokat, hogy a városon kívüli területen építsenek maguknak a saját költségükön zárt áruraktárakat.14

Nem feledkezhetünk meg végül a szándékos gyújtogatás vélt vagy valóságos eseteiről sem. Szinte minden tűzvész esetében azon nyomban felmerült a kortársakban a szándékosság gyanúja, amit azonban az utólagos vizsgálódások nem feltétlenül igazoltak. A szándékos gyújtogatás halálos bűnnek számított a korban, amit a vélt vagy valóságos gyújtogatóval szemben olykor már a hivatalos bírói ítélet meghozatala előtt végrehajtott népítélet szankcionált: így például élve dobták az illetőt a lángok közé.15 Az 1723. évi XI. te. a következőképpen rendelkezett ebben az ügyben. „A nyilvános gyujtogatókat pedig élve kell megégetni, valamint a magán gyujtogatókat is, kik előre megfontolt gonosz szándékkal a háztetőkre vagy az aratott terményekre és vetésekre tüzet vetnek, s azokat elégetik, s így másokat megkárositnak, sulyosb körülmények közt hasonló büntetéssel, könnyebbek közt pedig enyhébbel, de minden esetre életvesztéssel büntessék.” A hazai büntetőjogban az 1878. évi V. törvény, az ún. Csemegi-kódex megszületéséig maradt érvényben ez a büntetési tétel. Komoly tétje volt tehát minden ilyen vádnak, és korántsem volt mindegy, hogy

10 Kása László: Természeti csapások és civilizációs következményeik a 19. században Magyarországon. In: Ethnogra- phia, 120. (2009) 3. sz. 247. p. (a továbbiakban Kása, 2009.)

11 Ablonczy; 1998.195. p.; Fazekas, 1994.101. p.

12 Tilcsik, 2000.262. p.

13 Tilcsik, 2000.262., 265. p.

14 Tilcsik, 2000.274. pAblonczy, 1998.195. p.

15 Ablonczy, 1998.192-193. p.

147