Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Gyáni Gábor: A katasztrófa- és várostörténet mezsgyéjén
Gyáni Gábor A katasztrófa- és várostörténet mezsgyéjén Megfontolások és tanulságok A városokat sújtó katasztrófa, különösen a tűzvész mindennapos jelenségnek számított a kora újkor egymást követő századaiban, sőt a XIX. században is. Miskolcon, szól az egyik híradás, 10-13 naponként volt tűzeset; egy másik forrás szerint „hetente legalább kétszer volt tűz, rendesen éjjel” ebben a városban.1 A XIX. század elején úgyszólván nem akadt magyarországi város, melyet ne sújtott volna időnként tűzvész, olykor többször is rövid időn belül.2 Néhány példa: 1808-ban tűz ütött ki Hódmezővásárhelyen, ezt megelőzően, még 1802-ben a debreceni tűzvész mellett túzkatasztrófa sújtotta Kassát, Pöstyént, Bártfát, Ráckevét és Máramarosszigetet. Debrecenben, a legnépesebb korabeli vidéki városban 1811 -ben pusztított újból a borzalmas tűzvész, melynek romboló hatása a kilenc évvel korábbit is jóval felülmúlta: a város épületeinek több mint a fele, 1500 lakóház és kétezernél is több melléképület, valamint ötven szárazmalom semmisült meg ekkor, 1802-ben ezzel szemben összesen nagyjából 1500 épület lett a tűz martaléka.3 Az 1808. évi hódmezővásárhelyi tűzvész az előbbihez képest kevesebb bajjal járt ugyan, de így is komoly hatással volt a város későbbi fejlődésére. Szeremlei Sámuel adatai szerint 1150 épület semmisült meg a tűz nyomán, ebből 231 volt lakóház.4 Hasonló veszteségeket szenvedett Szombathely is, midőn 1817 áprilisában tűz pusztított a városban.5 Mi az oka a városi tűzvészek feltűnő gyakoriságának a XVII. és XIX. század dereka-vége között eltelt évszázadokban? A lehetséges okok sokrétűek, és egyszerre több tényező játszik bennük szerepet az egyes helységekben. Meghatározó a városi tér szerkezete, a helyben uralkodó építési mód. A középkorias utcaszerkezet szükségszerű velejárója, hogy a telkek többnyire feltűnően keskenyek és egyúttal szabálytalan az alakjuk. A kettő együtt, valamint a többnyire zegzugos utcák, a bennük összezsúfolódó épületek megkönnyítik, hogy a település adott pontján keletkező tűz gyorsan tovaterjedhessen, és mindez még nehezíti is a tűzoltást. A városok tűzveszélyességét tovább növelte a gyúlékony építési anyagok dominanciája a lakóházak, 1 Fazekas Csaba: A város és a tűzvész az újkori Magyarországon (a korabeli Miskolc története alapján). In: Város és társadalom a XVI-XVIII. században. Szerk.: Bessenyei József-Fazekas Csaba. Miskolc, 1994. 103. p. (Studia Miskolcinensia, 1.) (a továbbiakban Fazekas, 1994.) 2 A korabeli városi tüzesetek vizuális és textuális reprezentációihoz vö. Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében. In: Tűzoltó Múzeum évkönyve. Bp., 1984. 99-115. p. (a továbbiakban Tarján, 1984.) 3 Ablonczy Balázs: Lángok között. Az 1802-es és az 1811-es debreceni tűzvész történetéről. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1995-1996. Szerk.: Sz. Máthé Márta-Selmeczi László. Debrecen, 1998. 207. p. (a továbbiakban Ablonczy, 1998.) 4 Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története. III. köt. Hódmező-Vásárhely, 1907. 414. p. (a továbbiakban Szeremlei, 1907.) 5 Tilcsik György: Az 1817. évi szombathelyi tűzvész. In: Előadások Vas megye történetéről. III. köt. Szerk.: Tilcsik György. Szombathely, 2000.261-282. p. (Vas megyei levéltári füzetek, 9.) (a továbbiakban Tilcsik, 2000.) 145
