Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése
(1838-1900) írását idézem. „[Létrejött] egy egységesült modern állampolgári társadalom, nem ugyan még abban az értelemben, minőben egységesült társadalom a francia, olasz, dán, hollandi, belga, norvég társadalom, sőt még csak annyira sem az, mint amennyire ilyen az angol társadalom, mégis már határozottan átlépett [...] azon határvonalon, amely a modern társadalmakat a huszas, harmincas évek német, svéd vagy osztrák társadalmától vagy a Miklós cár alatti orosz társadalomtól elválasztja.”54 A XIX. század fejleményeire vonatkozó értelmezések között Concha Győző (1846-1933) hegeliánus felfogása érdemel figyelmet, különösen, hogy Hunfalvy idézett munkáira hivatkozva vezeti le nálunk az állam és társadalom különválását: „A magyarság 1849-ben elvesztette szellemének külső irányzó hatalmát, államát. Megmaradt azonban államának tényleges alépítménye, 49 előtti társadalmi szerkezete, melyet az új uralom jogilag is mindjárt átformálni kezdett.”55 A lényeget értenénk félre, ha nem vennénk észre, hogy Concha nem 1848 előtti, hanem 49 előtti társadalmi struktúrát említ. Ráadásul a magyar fogalomtörténet atyja már 1904-ben tudta: „így keletkeznek az egy szóból álló jelszavak, melyek alá az emberek bizonyos közös törekvéseit is összefoglalják s amelyek csak annyiban lesznek biztosan tájékoztatók, amennyiben e törekvéseknek célját, eszközeit, terjedelmét föltétien, egységes tekintély szabatosan körülírta. Az ily egy szóból álló jelszavak az illető összjelenségnek nyilván csak egyik lényeges tulajdonságát fejezhetik ki, ennélfogva a százados, sőt évezredes jelenségeket is jelzőkkel lehet csak érthetővé tenni.”56 Végül, de nem utolsósorban az élete nagyobb részében Londonban alkotó jog- és alkotmánytörténész, Péter László (1929-2008) esszéjét idézhetjük, aki élesen hívta fel a figyelmet, hogy mennyire más eredményekhez vezet, ha a pre-modern civil society’ fogalmát alkalmazzuk a modernségbe való átmenet időszakára.57 Gondolatmenetében a Hegel előtti értelemben vett civilis societas (civil society) a reformkorban nála a ’polgári társaság’ szinonimája, és természetesen magában foglalja a politikai tartalmat is. Elméleti előfutárai között leginkább Schvarcz Gyulára hivatkozik szívesen. Szerinte a reformkori jogegyenlőségre alapozott civil társadalom programját 1848-ban sem cikkelyeztékbe Magyarországon, így 1848 után is fennmaradt a nemes és nemtelen közötti jogi egyenlőtlenség a főleg szokásjogon alapuló büntetőjogban és a magánjogban. Az egyesületi és gyülekezési jog és a vallásszabadság vizsgálatával mutatja be, hogy a civil társadalom kialakításának reformkori programja a század végére elakadt, a válaszfalak nem omlottak le, sőt - vallási téren - újak épültek (bevett, elismert felekezet stb.). Ezért a soknemzetiségű történelmi Magyarországon kultúrában, közszellemben egységes társadalom a XIX. században nehezen jöhetett volna létre. Mindezt azonban elfedte 1867 után az állam kontra társadalom megkülönböztetés 54 Schvarcz Gyula: Adalék a magyar állampolgári társadalom egységes természetének elméletéhez. Bp., 1889. 28. p. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből). A szerzőről és nézeteiről: Miru György: Schvarcz Gyula. Bp., 2000. 55 Concha Győző: Van-e magyar társadalom? Nincs. In: Társadalomtudomány, 7. (1927) 3-4. sz. 56 Concha Győző: A jelszavakról. Bp., 1904.3-4. p. 57 Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képződése. [1987]. In: Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári társadalomról. Szerk.: Karátson Endre-Várdy Péter. S. L, 1989.50-99. p. Szerinte „а XIX. század elején a civil társadalom fogalma szétvált egy nyugati és egy kelet-európai változatra. Hegel (és az ő nyomdokain haladó Marx) letaszította a morális piedesztálról a civil társadalmat, amely az egyéni önzés, kapzsiság és a kapitalista piac terrénuma lett. Hegel állította szembe először a civil társadalom eszméjét az etikus rendet biztosító, de még megteremtésre váró állam fogalmával.” Uo. 91. p. 142
