Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése
parasztokról, urakról, mesteremberekről és zsidókról beszél”.49 Különösen tanulságos ebből a szempontból az arisztokrácia másként értelmezése és a negyedik rend helyett a nálunk akkor még emancipálatlan zsidóság külön kategóriába sorolása. S Trefortból itt már a társadalomkonstruktőr is előbújik: szerinte nálunk „aristocratia, mint társadalmi csoportulat nem létezik, annak helyét az urak foglalják el, kiknek elsei a dús mágnások, akiknek birtokai nagyobbak, mint a német duodez államok, utolsói azonban a gazdatisztek, kereskedők és falusi jegyzők, kik a herczegekkel és grófokkal nemcsak azonos szabású ruhát viselnek, hanem hasonló külmodorral és míveltséggel bírnak, s a kiknek gyermekei a hierarchia legmagasabb fokait érhetik el. Ez az osztály a társadalmi állás tekintetében az angol gentleman osztálynak felel meg, s azon kell törekednünk, hogy mindinkább azzá váljék”.50 Az utolsó mondatból kiderül, hogy miközben Trefort eleven megfigyelője a „történeti jogi rendiség” lebontásának és a „viselkedésszociológiai rendiség” születésének, elképzelése egyben pontos tükre az általa megvalósítandó ideálnak. A társadalomtudomány kulcsszavai egyben jelszavak is. A Riehl által támasztott kihívásnak egyébként (’Land und Leute’) végül nálunk Keleti Károly nagy műve igyekezett a társadalomleírásban megfelelni (’Hazánk és népe’).51 Fordítási problémák természetesen nemcsak az európai gondolkodási minták magyarításakor jelentkezhetnek, hanem olyankor is, amikor egy magyar szerző németül írt munkáját kell visszaadni a szerző anyanyelvén. Ennek klasszikus példája Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméi c. műve. Nincs itt tér az egész probléma felvázolására, a kérdésnek amúgy igen kiterjedt szakirodalma létezik, de állam és társadalom viszonya szempontjából talán elegendő egyetlen példát idéznünk. A mű vége felé, az államhatalom korlátozásáról szóló XII. fejezet elején álló szöveg német és magyar változata ugyanis különböző értelmezéseket enged meg.52 De hogy Eötvös milyen árnyaltan gondolkodott később is erről a kérdésről, arról épp a „communismussal” kapcsolatos naplóbejegyzése tanúskodik: „A polgári társaságnak tehát teljes joga van a kormánynak s közigazgatásnak azon formáit állapítani meg, melyek e czél érdekében legalkalmatosabbak s korlátozni, sőt megszüntetni az egyeseknek minden jogát, mely evvel ellenkezésbe lép s ha valaki mondaná, hogy a polgári társaság jogkörét ennél a communismus sem szabhatja tágabban s hogy e szerént a birtokjog sem biztos, csak azt mondhatjuk mentségünkül, hogy miolta a népsouverenitás eszméje elfogadtatott, gyakorlatilag ezen elvek alkalmaztatnak minden államban, s hogy az állam, az az democraticus államokban a többség érdekeivel szemközt az egyesnek bár mily történelmi alapon nyugvó jogai, birtokjoguk, sőt személyes szabadságuk nem kíméltetik sehol.”53 Az adaptációs kísérletek sorában érdemes rátekintenünk a magyar társadalomtudományos hagyomány későbbi fejleményeire. Először az egyik utolsó magyar polihisztor, Schvarcz Gyula 19 Trefort, 1862. 299-300. p. 50 Trefort, 1862.301-302. p. 51 Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalomstatisztika szempontjából. 2. kiad. Buda-Pest, 1873. 52 A valós tartalmi probléma a ’Gesellscahft’ mint ’társadalom’ és mint ’társulás’ körül forog. Eötvös, Joseph: Der Einfluß der herrschenden Ideen des 19. Jahrhunderts auf den Staat. II. Leipzig, 1854. 506. p. Vö. Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Bp., 1981. II. 542. p. Azt azért túlzásnak kell tekintenünk, hogy itt Eötvös „feloldja a társadalmat az államban.” Vö. Gángó Gábor: Eötvös József uralkodó eszméi. Kontextus és kritika. Bp., 2006.157. p. 53 Eötvös József: Naplójegyzetek - gondolatok, 1864-1868. Közzéteszi Lukinich Imre. Bp., 1941.142. p. (1865. szept. 3.) 141
