Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése
Az Egységes Gépi Prioráló Rendszer kialakítása és működése Az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR) a Belügyminisztérium legnagyobb, integrált számítógépes rendszere volt, melynek különböző, a későbbiekben ismertetendő alrendszerei az egyes szakterületeken feldolgozott személyek keresését, szűrését tette lehetővé. Fontos kiemelni, hogy ez a hatalmas adatbázis korántsem tartalmazott minden, a hagyományos, kartonrendszerű vagy dosszié-alapú nyilvántartásban szereplő információt az adott személyről vagy eseményről. Tévedés tehát azt feltételezni, hogy ennek a rendszernek az adatállománya helyettesíthetné vagy kiválthatná az esetlegesen hiányos vagy megsemmisült eredeti nyilvántartásokat. A rendszer elsődleges célja az volt, hogy meghatározott személyes adatok alapján megadja azokat a nyilvántartási számokat, melyeket azután manuális úton kellett megkeresni és az illetőre vonatkozó papír alapú iratokat megvizsgálni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az EGPR nem magát az „információt”, hanem annak fellelhetőségét tartalmazta a teljesség igénye vagy a hitelesség garanciái nélkül. Az EGPR fejlesztése 1974 és 1979 között fokozatosan történt meg, éles üzembe helyezését a 09/1974. sz. BM parancs írta elő, a priorálások rendjét pedig a BM Információfeldolgozó és Felügyeleti Csoportfőnök 02/1974. sz. intézkedése szabályozta. A rendszer létrehozásának célját a következőkben határozták meg: • a minisztérium központi és területi szerveinél segítsen javítani az operatív munkát, gyorsítani az ügyintézést, csökkentse az állomány adminisztrációs munkáját; • az egymástól elkülönült központi nyilvántartások egységes számítógépes rendszerbe szervezésével tegye lehetővé az adatok közötti összefüggések jobb feltárását, az információtartalom növelését; • csökkentse a nyilvántartó szervek állományának munkaterheit. Az EGPR működésének tapasztalatait 1981. november 9-én belügyminiszteri értekezleten tekintették át, melyen leszögezték, hogy a rendszer kialakításakor megállapított célok helyesek voltak, az információszolgáltatás gyorsasága és pontossága megfelelt az elvárásoknak, összességében pedig a számítógépes adatszolgáltatás nagymértékben csökkentette az adminisztrációt és a priorálás válaszidejét, ezáltal pedig növelte az alaptevékenység végzésére fordítható időt.28 Az EGPR alapvetően egy ellenőrző, kutató rendszer volt, mely lényegében arra szolgált, hogy egy megadott személyre vagy eseményre vonatkozó, papír alapú iratok fellelhetőségét gyorsan és pontosan meg tudja határozni. A rendszer az adatokat az alábbi csoportokban tárolta: • személyazonosító adatok, • lakcímazonosító adatok, • tartalmi adatok (szöveges, ill. kódolt formában). Egy 1988-as elemzés29 szerint az EGPR előnyei a következőkben mutatkoztak meg: • az egymástól szervezetileg és helyileg is különálló nyilvántartásokban előforduló személyek adatainak egységes feldolgozásával olyan összefüggéseket tárhatnak fel, melyeket a hagyományos adattárak használatával lehetetlen elérni; • a hálózaton keresztül történő adattovábbítás és a gépi priorálás a válaszadási határidőt 24 órán belülre szorította le; 28 ÁBTL 1.11.1. - 110-13-9/1985. Részletes felmérés a GAO-n működtetett - az állambiztonsági munkát segítő - számítógépes rendszerekről. 29 ÁBTL 1.11.1. - Számítástechnikai ügyek - 26. t. - 45-79/26/1989. (63. d.) 119
