Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Liska András: A gyula vár palánkerődítésének régészeti feltárása
Liska András J A gyulai vár palánkerődítésének régészeti feltárása Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársai által alkalmazott módszerek az archeomágneses vizsgálatok, a georadaros mérések és a térképező földtani mikrofúrások voltak.4 A téglavártól É-ra eső területen a régi térképi adatok elemzése5 és a korábbi feltárások eredményeként jól körülhatárolható a palánkerődítést tagoló két, közel azonos méretű földbástya helyszíne. A kijelölt területen nincsenek meglévő, modern közművezetékek és rendkívül szerencsés módon ezt a szakaszt a palánkvár használatának idejénél későbbi beépítések sem bolygatták meg. A jelenleg füves-fás, parkszerű részen a most megfigyelhető felszíni morfológia is hitelesen rajzolja meg az egykor itt magasodó, földből és fából készült védművek vélhető kiterjedését. Az itt tervezett ásatások helyszíneit azon a részen jelöltük ki, ahol a roncsolás- mentes kutatás a legbiztatóbb eredményeket hozta. Az alapvetően agyagos talajban meglévő, a palánkerődítés megépítéséhez köthető beásáso- kon, és a földben megmaradt cölöpök által képzett tömörödéseken kívül a palánk későbbi átalakításai is okozhattak olyan elváltozásokat, amelyek értékelhető anomáliaadatokat mutattak. Az információk kiértékelésénél figyelembe vettük a korábban a területen zajlott régészeti ásatások már bolygatott szelvényeinek a kiterjedését. Részben befolyásolta a mérések elvégzését, illetve körültekintő területválasztást igényelt, hogy az ÉNy-i bástya feltételezett külső kontúrja bizonyos helyeken a meglévő telekhatárok közvetlen közelébe esett, ahol a magántelkek kerítéseinek (vas- és drótkerítés) közelsége befolyásolta a mágneses elven működő műszer használatát. A bástyák, valamint a bástyákat összekötő palánk területén elvégzett magnetométeres vizsgálat során gyűjtött archeomágneses anomáliaadatok alapján kijelölhetők voltak a bástyák szerkezetét alkotó cölöpszerkezetek főbb struktúrái. A geofizikai módszerek közül a georadaros méréseket a külső várat a belső vártól elválasztó belső várárok és palánk lokalizálásához alkalmaztuk. A történeti időkben a gyulai palánkerődítés védelmi rendszerét alapvetően két részre, a huszárvárra és a belső várra tagolva ábrázolják a korabeli képi források (4. kép).6 A huszárvárat a belső vártól elválasztó belső palánkfal és várárok pontos helyszínét az archív térképi ábrázolá4 Páll-Liska-Sipos-Hegyi, 2017. 5 A gyulai vár ábrázolásait már a város történetének utolsó monografikus feldolgozását elkészítő Scherer Ferenc összegyűjtötte és közölte is (Scherer, 1938.). Az ábrázolások eredeti változatainak lelőhelyeit Oross András közelmúltban elkészült munkája pontosította (Oross, 2017.). Gyakorlatilag az összes hitelesnek tartott ábrázolás (Mirandola, von der Porten, Lambion Lambert, Rosenfeld) azonos méretű bástyákat jelöl a vár északi oldalán, bár az ábrázolások a bástyák formáját tekintve nagyon jelentősen eltérnek egymástól. 6 Ebben az esetben is a hitelesnek tekinthető ábrázolások nagyjából hasonlóképpen, egymástól eltérő struktúrában, és ráadásul szintén különböző részletességgel ábrázolják a belső várárkot (Mirandola, von der Porten, Lambion Lambert). Az egyes ábrázolások lelőhelyeiről lásd: Oross, 2017.
