Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
Németh Csaba J A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai 39 jellemző, amikor a védők be sem várták a felvonuló seregeket, hanem jobbnak látták időben kereket oldani. Amikor egy adott térség legerősebb vára elesett, akkor természetesnek számított, hogy a környező kisebb erősségek nem vállalták a felesleges véráldozatot, hanem önként megnyitották a kapuikat. A Mohácsot követő nyolcvan évben Istvánffy műve alapján 250 esetben tudtuk váraink tulajdonosváltását regisztrálni. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi várunk esett el, mivel egyetlen vár többször is gazdát cserélhetett, s minden ilyen alkalmat külön szerepeltettünk a statisztikánkban. Tata például hétszer is gazdát cserélt, de Buda is hat, Esztergom öt, Fehérvár, Babócsa, Sziszek és Pertinya négy-négy ostromot élhetett át. így valójában csak 143 különböző helyről van szó, melyek közül 73 erősségünk ostrom nélkül adta meg magát. Az oszmán hadak eszerint 70 várunkat próbálták ostrommal bevenni, s közülük hatvanat sikerült is elfoglalniuk. A statisztikánkban egy-egy vár többszöri érintettségéből adódóan mégis 91 ostromkísérletüket regisztrálhattuk, melyekből mindössze 21 (24%) volt sikertelen próbálkozás. Keresztény oldalról ezalatt 43 különböző várat próbáltak meg visszafoglalni, de csak 34 vár esetében, összesen negyven alkalommal jártak sikerrel - azaz néhol többször is. Az 59 ostromkísérletükből azonban 19 (32%) így is kudarcba fulladt. Ám, amint jeleztük, ha egy erős vár elesett, a környékbeliek önként megadták magukat. Ha ezek megszállását is az ostromkísérletek közé számítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a hódítók 164 ostromával szemben csak 21 esetben volt eredményes a védekezés, vagyis átlagosan mindössze 13%-os eséllyel számíthatott sikerre egy-egy szorongatott helyzetben lévő várunk! (í. ábra) A helyzet ennyire mégsem elszomorító, hiszen, amint jeleztük, a várak jó része eleve ostrom nélkül cserélt gazdát. Ha nem akarunk fals statisztikai adathoz jutni, ezeket ki kell szűrjük a vizsgált esetek közül. Persze még itt sincs könnyű dolgunk, mert nem mindig magától értetődő, hogy mit is tekinthetünk ostromnak? Elég lehet-e már a ráutaló magatar- i. ábra tás is? Például, ha egy nagy ellenséges csapat megjelent a falak előtt és tábort ütve elkezdett készülni a harcra, s a körbevett védők ettől megijedve még az előtt megadták magukat, mielőtt akár egyetlen lövést is leadtak volna rájuk - ez vajon lényegesen más megítélést vonjon-e maga után, mintha csak első ágyúlövés után adták volna fel magukat? Mi ugyan sok különbséget nem látunk a két szituáció köTörök ostromkísérletek kimenetele 1526-1606
