Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
40 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN zött, ám az adott korban mégis élesen megkülönböztették azt az esetet, hogy egy vár ágyúzás révén került-e a támadói kezére, vagy anélkül. Ez utóbbi eset még belefért a fennálló béke megtartásába, míg az ágyúk használata már egyértelműen békeszegésnek minősült. Más esetben egy-egy ellenséges csapat akkor is megjelenhetett egy vár alatt, ha nem is óhajtotta azt bevenni. A célja legfeljebb a város kirablása, esetleg a hely erődített- ségének tesztelése, felmérése volt. Egy-egy ilyen akció elhárítását aligha lehet sikeres várvédelemként feltüntetni. így mi is igyekeztünk ezeket a különbségeket figyelembe venni - legalábbis, ha erre a krónikásunk szövege lehetőséget biztosított. A jelzett nyolc évtizedben így ténylegesen 150 várostromot tudtunk regisztrálni. Ebből 91-et (60%) a török, míg 59-et (40%) a keresztény oldal kezdeményezett. A 21 sikeres védelemmel csaknem megduplázódik a török ostromoknak történő ellenállás esélye, még ha az így adódó 22% sem tekinthető túlzottan acélos értéknek. 25 esetben (ez az ostromok 28%-a) egyszerűen lerohanták az adott vár védőit, míg 33 esetben (36%) egyezséget kötöttek velük a vár feladásáról, további 12 esetben (14%) pedig nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan hogyan is történt az erősség bevétele. Tehát nagyot nem tévedünk, ha azt állapítjuk meg, hogy a hódoltság első nyolcvan éve során ostrom alá vett várainknak csak alig ötödrésze volt képes a támadók visszaverésére. Az esetek több mint a negyede során a hódítók egyszerűen átgázoltak a védőkön, míg minden harmadik esetben hosszabb-rövidebb ostromot követően megegyezés révén jutottak a vára- г. ábra ink birtokába. (2. ábra) A statisztika arra is rámutat, hogy nemcsak az ostromok megindítása terén voltak kezdeményezőbbek az oszmánok (a támadási kísérletek 60%-a hozzájuk köthető), de a tulajdonukba került várak megvédését is hatásosabban irányították. Az ugyanis, hogy az 59 keresztény ostromból 19 kudarccal végződött, azt jelenti, hogy az ő váraik 33%-os eséllyel élhettek túl egy támadási kísérletet. Ezeket a számokat azonban torzítják a nagy századvégi háború eseményei, amelyek a korábbi időszakhoz képest kiegyenlített erőviszonyokat tükröznek. Az ekkor lezajlott 74 várostromból ugyanis csak 33 köthető a muszlim, míg 41 a keresztény seregekhez. Közülük 13 oszmán és 15 keresztény ostrom volt eredménytelen, tehát váraink ekkor már közel 38%-ban sikerrel védték meg maTörök várostromok kimenetele 1526-1606
