Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Kelenik József: Adatok a kanizsai erőd építésének történetéhez (1577-1582)
100 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN legalább 1,2-1,5 méter közötti mélységbe kellett a földbe engedni.4 így a 20-30 centiméter átmérőjű palánkgerendákból épített fal teljes magassága a 4-4,5 métert aligha haladhatta meg, mert a felmenő törzseket statikai okokból hosszában toldani nem lehetett. A palánkfalnak kiásott alapárkok szélessége, hogy a leengedett gerendákat az agyaggal dúsított földdel erőteljesen körbe lehessen döngölni, 60-80 cm között mozgott. A 20-30 centiméter körüli rönkátmérő használata az építkezéseknél talán átgondolt és tudatos választásra utal. Egy ilyen átmérőjű tölgyfán, a korban ismert és alkalmazott egyetlen kézi lőfegyver lövedéke sem hatolt át.5 Ideértve a messzehordó, nagy átütőerejű szakállas puskákat is. Ha a becsapódás energiáját elnyelő, levezető földtömés került a törzsek mögé, a tábori tüzérség is nehezen boldogult, mert minden egyes megtámasztott törzs eltöréséhez, szétszaggatásához - űrmérettől függően - több telitalálatra is szükség volt, ugyanazon a ponton. Ennek kivitelezése pedig, a korabeli lövegek gyenge találati valószínűségének ismeretében, nem volt egyszerű feladat. A palánkfalat alkotó törzseket ideális esetben egymástól olyan távolságban állították fel, ami nagyjából azonos volt a törzs átmérőjének kétszeresével. Ennek racionális okai voltak. A gerendasort a földtől a törzsek tetejéig húzódó, 2,5-4 cm átmérőjű ágakból készült fonat stabilizálta. Azért volt célszerű a törzs átmérőjénél kétszer nagyobb távolságot hagyni, hogy a fonatot képező ágakat csak enyhe ívben kelljen meghajlítani.6 A gerendák közé font ágak meghajlított részeiben így nem lépett fel akkora belső feszültség, ami a víztartalom elvesztése után az ágak elpattanásához vezethetett volna. Ehhez a munkához általában fűzfát használtak, mivel ennek ágai hosszúak, frissen könnyen alakíthatóak, fonhatóak, kiszá4 A keresztkötések nélküli, egysoros paliszád építésénél, a 17. századi hadmérnökök - hogy minden egyes darab biztosan álljon - szintén 3:l-es arányban javasolják beásni a törzseket. Ernst, 1873. 214.; Lendy, 1862. 119. A 18. századi hadtudományi kompilátor, Andreas Boehm a paliszádról készített összefoglalásában úgy véli, minden mérnök a nála bevált arányokat alkalmazza, de mint mondja, a beásás mélységét alapvetően mindig a talaj minősége határozza meg. Ő említ 8:3-as, 9:4-es és 3:l-es arányokat is. Boehm, 1782.185. 5 Az amerikai polgárháborúban alkalmazott, a 16. századinál minden tekintetben jobb és erősebb, de még mindig sima furatú, elöltöltő kézi lőfegyverekkel, puskákkal végzett kísérletek eredményei szerint 54 méterről a golyó 7,62 centiméternyire fúródott be a tölgyfába. 99 méterről ez már csak 6,35 cm volt. A homokkal 1:1 arányban kevert agyagból döngölt földmellvédbe a golyó 54 méterről 24 centiméterre fúródott be, 99 méterről pedig 21,59 centiméterre. Vagyis egy kétsoros, egy méter vastag földtöméssel rendelkező, „magyar módra” épített palánk, a kézi lőfegyverek tüzével szemben még a 19. század utolsó harmadában is biztos menedékként szolgált volna. A kísérleti eredményeket lásd: Mahan, 1870. XIX. 6 Az ilyen módon elkészített fonat erejére és tartósságára kiváló példával szolgál a Méri István által 1954-1958 között feltárt kanizsai várkastély alapozása. A talajvíz alatt lévő, 14-15. századi fonat kiváló, szinte intakt állapotban érte meg a 20. századot. A fonat finom íve kiválóan megfigyelhető az ásatásról készült kötet fényképanyagában. Méri, 1988. 91-92. (Lásd a 91. oldalon lévő 2-es és 3-as képeket, illetve a 92. oldal 1-es, 2-es képeit.)
