Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
fcs=? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) é^=? 267 írására vonatkozó pályázati felhívásáról. Ekkor határozza el magát Dózsa György életrajzának összeállítására. A monográfia elkészítésekor Márki áttanulmányozta és felhasználta kora valamennyi ismert, kiadott és kiadatlan forrásanyagát. így mindenekelőtt a Dózsa korában élő történészek - Taurinus, Tubero, Jovius, Istvánffy, Szerémi, Betinus és mások - műveit nézi át, majd sorra veszi az állami és magánlevéltárakat. Beutazza a felkelés érintette területet Dálnoktól Rákosig, Nagyváradtól Temesvárig, s szemléltető anyaggal egészíti ki kutatásait. Felkeres külföldi levéltárakat, tanulmányoz minden Dózsával kapcsolatosan fellelhető oklevelet. Végre 1882-ben benyújtja Dózsa életrajzának első változatát Dósa György és forradalma címmel. A háromtagú bírálóbizottság (Pauler Gyula, Pesty Frigyes és Zsilinszky Mihály) nem tudott egységes véleményre jutni a nyertes mű felett, s így még két bírálót választottak a bizottságba (Ipolyi Arnold és Szilágyi Sándor személyében). Az öttagú testületben Márki Dózsája csak egy szavazatot kapott, s a pályadíjat végül is Csáky Istvánnak ítélték oda, Brandenburgi Katalin kegyencének életrajzáért. Jellemző a zsűri szemléletére Szilágyi Sándor álláspontja, aki egyébként nagyra értékelte Márki művét s kiadása végett is közbenjárt. Erről Mangold Lajos tájékoztatta a szerzőt: „Szilágyi azt akarja javasolni az Akadémiában, hogy Dózsádat, melyet egy fiatal, történeti érzékkel és bő literatúra ös- meretekkel bíró ember írhatott, ne jutalmazza meg, azonban adja ki, mert határozottan megérdemli. A másik mű szintén jeles, bár irályra és felfogásra meg sem közelíti a tiedet, de nincs olyan veszedelmes tendenciája”. (Kiemelés tőlem - K. G.). Lényegében hasonló tartalmú az akadémiai bírálóbizottság döntését kifejező vélemény szövege is: „...Dósa György és forradalma a szétszórt adatokat nagy szorgalommal gyűjtötte össze és dolgozta fel; nyelve tiszta, előadása élénk; azonban szerzőjének történeti felfogását a bírálók elhibázottnak tartják, mivel az újkor eszméjének szempontjából ítél hőséről, kit Danton elődjének és a demokrácia úttörőjének dicsőít. Ezen elfogultsága és irányzatossága miatt az osztály nem ajánlhatja a munkát megjutalmazásra”.16 A monográfia egyes kérdéseire még visszatérünk. Feltétlenül szólanunk kell azonban a Dózsa-monográfia okozta hullámverésről. Torma Károly írja a többi között, hogy „Dósája miért nem került első helyre, bizony-bizony abban is a politikának, a magyar állapotok e rákfenéjének van része. De hát őszintén szólva mi szüksége volt rá, hogy Kossuth nevét műve colophonjában említse, s szóljon (róla) úgy, mint aki szobrot érdemel Dósával egyetemben? Kellett ez versenyművének?”17 Komoly és heves vitákat váltott ki a mű, midőn végül is Márki Dózsájának első változatát Ráth Mór kiadta. E kiadás bevezetőjében Márki meleg szavakban emlékezik vissza, gyermekkorára, Kétegyháza és környéke jobbágy- és zselléreredetű parasztságának nehéz és verejtékes életére, s mintegy indokolja is, miért nyúlt ehhez a témához. Az első hivatalos bírálat a Századokban jelent meg Torma Miklós tollából,18 mely többé-kevésbé tükrözi az akkori magyar történetírás felfogását. Néhány, főleg Márki szorgalmát elismerő szó mellett, a bírálat sokkal inkább Dózsának szól, semmint a szer16 Banner i. m. 14. 17 Uo. 18 Századok. 1883. 466-467.
