Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
Jobbágy viszony ok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után 67 A mai Arad megye területén a középkorban két megye terült el: Arad és Zaránd. Ősidőktől fogva lakott terület, fejlett mezőgazdasággal, ahol a mezővárosi fejlődés már a XV. század folyamán megindult. A XII. században még csak királyi és egyházi birtokok léteztek területén, de a XIV. századtól kezdődően egyre inkább megnövekszik a nemesi birtokok szerepe s ezzel párhuzamosan a parasztság teljes egészében jobbágysorba süllyed. A jobbágyság adózási viszonyairól már a XVI. század elején némi képet nyerhetünk a solymosi váruradalom 1514-es leltárából és a világosi váruradalom 1525- ös urbáriumából.1 A XVI. század közepétől kezdve azonban fejlődése egyre különbözik az Erdélyi Fejedelemség és a Bánság fejlődésétől, mivel fokozatosan török hódoltság alá kerül, keleti peremvidékén azonban az Erdélyi Fejedelemség gyakorolja jogait. Arad és Lippa, elsősorban tehát a síkvidék, már 1552-ben a félhold uralma alá jutott, s itt a török közigazgatásnak megfelelően két szandzsákság alakult ki: az aradi és lippai. Az 1557-1558-as ösz- szeírások tanúsága szerint ekkor még sűrűn lakott, gazdaságilag fejlett vidék volt, de az állandó harcok következtében mindinkább elszegényedett. Gondolunk itt nemcsak az 1550 körüli harcokra, hanem a Báthory Zsigmond és Vitéz Mihály szövetségében megindult nagy 1595-ös harcokra is, melyek során Arad és Lippa rövid időre felszabadult a török uralom alól. A borosjenői vár szintén 1595-ben szabadult fel, s azt mind Bethlen Gábor, mind I. Rákóczi György meg is őrizte, egészen II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratáig, mikor is Borosjenő s Halmágy, tehát egész Zaránd vidékén a török hódoltság újabb pusztításokhoz vezetett. Bécs sikertelen ostroma után az egyesült keresztény hadak csakhamar Arad vidékére értek, s az 1699-es karlócai béke a Marosnál vonta meg a határt. Ott is maradt egészen 1718-ig, amikor az újabb osztrák-török háború után a passzarovici béke a Bánságot is osztrák uralom alá juttatta. Kétségtelen, hogy az állandó harcokat s a török pusztítást az aradi tájak is megsínylették, de korántsem annyira, mint a Marostól délre eső területek. Ez a magyarázata annak, hogy a Bécs irányította újratelepítés Arad megyében nem volt olyan nagyméretű, mint a Bánságban vagy a szomszédos Békés megyében. A nagy tudású s végtelen szorgalmú Márki Sándor a megyéről írott monográfiájában bőven foglalkozik az Arad 1 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad... I. Arad, 1892. 373-376.; E. Glück-G. Kovách-E. Dörner: Contributu női cu privire la ráscoala populará din 1514. Studii §i materiale de istorie medie. II. Bucure§ti, 1957. 435-437.; D. Prodan: Iobágia in Transilvania. II. Bucure§ti, 1968. 23-28., 67-84.
