Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
68 Kovách Géza fc=? Agrártörténeti tanulmányok megyei újratelepítések kérdésével,2 s adatait az újabb levéltári kutatások is alátámasztják. Ezek szerint Harruckern báró óriási új birtokain telepítette 1724-ben Gyorokot, Újszent- annát, Szentmártont és Apatelkét. Egyéb érdemleges újratelepítésre már csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején kerül sor. Az Arad megyei parasztság életének tanulmányozását a levéltári adatok gazdagsága miatt éppen a Habsburg-adminisztráció berendezkedésétől kezdjük. E vidék jellegzetes fejlődését elsősorban az a tény határozta meg, hogy az egész megye majdnem teljes egészében kincstári birtok lett. Eredetileg ugyan Rinaldo mode- nai herceg kapta, ki később az osztrák örökösödési háborúban kegyvesztett lett, s így az egész hatalmas uradalom visszaszállt a kamarára, eredeti nevét azonban 1848-ig megőrizte mint mutinai uradalom.3 A XVIII. század folyamán ebből az óriási birtoktestből egyes falvak, főként adományozás folytán, magánkezekbe kerültek,4 de a maga valójában a megye területének 90%-a megmaradt kincstári tulajdonban egészen az úrbérrendezésig. A kamarai igazgatás korában a jobbágyság viszonyai rendezetlenek voltak, tévedés volna azonban azt a közhelyként kezelt „állandó romlás”-sal jellemeznünk. A kamara valójában csak a jobbágyszolgáltatások begyűjtésével törődött, akár közvetlenül, akár közvetve, bérleti alapon. Modern értelemben vett árutermelésről aligha lehet ekkor még beszélni. A földbőség, a feltöretlen hatalmas kiterjedésű pusztaságok, a folyók völgyéig lehúzódó végtelen nagy erdőségek miatt az egyes magánuradalmak jobbágyságának a helyzete is lényegesen jobb volt, mint például az Erdélyi Fejedelemség területén. Ez a magyarázata, hogy a XVIII. század végéig Arad megye egész területén aligha beszélhetünk földesúri majorságok, majorsági gazdálkodás szervezetéről. Sokkal inkább megfigyelhető a hagyományos pusztai szilaj jószágtartás s ez is elsősorban a jobbágyság tulajdonában. Aradi viszonylatban egyébként ez volt a piacra szánt árutermelés egyetlen érdemleges tényezője. Egy másik lényeges tényező, mely szintén a kamarai igazgatás következménye, hogy a jobbágyságot senki nem akadályozta a termőterületek növelésében, s tekintve, hogy a jobbágyság telki állományának növelése gyakorlatilag a közvetlen birtokos ki2 Az Arad megyei XVIII. századi telepítésekre nézve Márki Sándor említett monográfiája mellett adatokat találunk még Fábián Gábor Arad vármegye leírása históriai, geographiai és statistikai tekintetben című művének 1835-ben Budán kiadott első kötetében, Gaál Jenő Arad vármegyéről szóló közgazdasági monográfiájában (Arad vármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása. Arad, 1898.), továbbá Dörner Egon Szentanna XVIII. századi fejlődéséről szóló cikksorozatában (Siedlung Sanktanna im 18. Jahrhunderts. Aus der Geschichte der Grossgemeinde. I-XXVIII. Neue Banater Zeitung. 1972.); lásd még G. Kovách: Unele probleme privind dezvoltarea agriculturii in comitatui Arad dupä regle- mentarea urbarialä din 1771-1772. Studii. 1960/4. 239-256.; G. Kovách: Über die Lage der Hörigen in dem Gemeinden mit deutscher Bevölkerung im Arader Komitat am Ende des 18. und zu Beginn des 19. Jahrhunderts. Forschungen zur Volks und Landeskunde. 1959/2. 97-114. 3 A mutinai uradalom adománylevelét közzétette Fábián i. m. 4 1725-ben az Edelspacher család megkapja Simándot, Ribicét, Mácsát, Gyorokot, Pélt, 1719-1736 között a Harruckern család 95 helységet kap Békésben, Zarándban és Csongrádban (Székudvar, Pél, Elek és Szentmárton Arad megyében), 1754-ben a Bibics család kapja Fazekasvarsándot, Komlóst, Zarándot, továbbá Nyék, Harkály, Alatka és Mórócz pusztákat. Ugyancsak a XVIII. században kapja a Forray család a soborsini uradalmat, a Kászonyiak Kurticsot, Sofronyát, valamint az iratosi és szentpáli pusztákat, 1783-ban pedig a Salbeck család Petrist, Corbe§ti-et, Vine^ti-et, Rossiát és Obir§iát. Lásd Márki i. m. II. 657-719.
