Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltárai
fc==? AZ ARADI ÉS TEMESVÁRI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK LEVÉLTÁRAI is=? 305 kiknek működését az aradi vásárokon erősen korlátozták, viszont szorgalmasan látogatták a vidéki vásárokat. 1831-ben már 80 zsidó kézművesről van tudomásunk. Míg a XVIII. századból mindössze 19, az 1800-1848 közötti évekből 6661, 1849- 1867 közöttről már 1234 irat áll rendelkezésünkre. Ehhez számítandó még 32 különböző protokollum és regiszter. 1868-tól kezdve az iratanyag természetesen egyre gazdagabb. Erre az időszakra esik a különböző zsidó alapítványok és szervezetek létesítése. Ezekre a különböző szétszórt iratok és jegyzőkönyvek mellett a 97. és 98. számú csomók nyújtják a legtöbb adatot. Kétségtelenül a legrégibb a Temetkezési Egylet (Chewra Kadischa), melyről 1741- től beszélnek a papírok, és 1750-ből származik az első alapszabályzata (héber betűkkel). Egyes adatok azonban arra vallanak, hogy korábbi, és megelőzte volna az első aradi zsidó imaházat is. Emellett jött létre 1830-ban a Jótékony Egyesület, majd 1840-ben az Izraelita Jótékony Nőegylet, mely kettő később egybefonódott. 1865-ben indult be a zsidó Olvasó Egylet, majd két évvel később az aradi Izraelita Kiházasító Egylet. A Chewra Kadischa keretében már 1840-ben megkezdte működését a zsidó kórház. Ezekhez járultak a XIX. század utolsó negyedében a magánalapítványok. A legjelentősebbet Deutsch Ignác alapította 1874-ben 10 000 forint értékű alaptőkével az aradi izraelita fiú árvaház javára. Ezt második alapítóként megtoldotta a Neumann család, az aradi műmalom és szeszgyár tulajdonosa. A zsidó iskola javára összesen kilencen jegyeztek 21 380 forint névértékben, melynek segítségével 1905-ben megkezdték a zsidó iskola új, modern épületének építését. A XX. század elején jött létre Spitzer Ignác és Elaasz Béla alapítványából az Öregek Otthona, majd a Népkonyha, 1926-ban a Fischer Aliz-féle leány árvaház, mely mellett 1930-ban a hitközség és Szeretetegylet védnöksége alatt egy poliklinika is megnyitotta rendelőit. Egyébként egy díszes, hatalmas törzskönyv összegezi az aradi zsidó alapítványokat és hagyományozásokat. 1918 után az iratanyagban eluralkodik a könyvelési anyag. Ugyanakkor sok irat vonatkozik az új államhatárok között szervezkedő zsidó intézményekre. Szervezetileg az aradi zsidó népközösség a kolozsvári területi zsidó közösséghez kapcsolódott. Ugyanakkor ebben az időben jelentkezik aradi szinten a cionista szervezetekkel való levelezés, a Németországból menekültek részére szervezett segélyezési akciók stb. A II. világháború kitörése után, az Antonescu-féle diktatúra zsidókat korlátozó intézkedéseire, a zsidó munkaszolgálatos egységekre és a deportálásokra is sok irat áll a kutatók rendelkezésére (107-108. számú csomók). A 96. számú csomó összegezi a ber- gen-belseni koncentrációs táborból házatértek névsorát, míg a 145. számú köteg 279 oldalon adja a deportáltak listáját és személyi iratait. Az 1945-1948 közötti évek iratanyaga az aradi zsidó népközösség újjászerveződését tükrözi (levelezés a Jointtal, a központi segélyezési bizottsággal, közgyűlési jegyzőkönyvek stb.). Mikor az Antonescu-rendszer kitiltotta a zsidókat a falvakból, s ezek kötelezően a városba költöztek, a megye apróbb hitközségeinek iratanyaga nagyrészt megsemmisült, kivéve a Borossebes-Buttyin kerületet, melynek mintegy 150 irata bekerült az aradi le
