Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
288 Kovách Géza ь===? Historiográfiai írások Az osztályharc mint történelemalakító erő, a századforduló történészeinek munkáiban valóban fehér hollóként jelentkezik. Márki itt mindenképpen túlnőtt kortársain s méltán tekinthető Acsády Ignáccal, Ágoston Péterrel, majd a szocialista Szabó Ervinnel együtt a modern kritikai történetírás úttörőjének. A Márki-tanulmányok, noha szerzőjük mindig tudományos megalapozottsággal tárgyalja a kérdéseket, akkor nem kerülhették el a dualista Magyarország hivatalos történetírásának befolyását. Ez a többi között megnyilvánul abban is, hogy az erdélyi vajdaság sajátos demográfiai arculatát és az ebből eredő rendi állapotát eltompította. Nem emelte kellően ki, hogy e tartományt román többség lakta, holott ezt utána még a polgári magyar nacionalista történetírás is kénytelen volt elismerni. Hibája ez még a Rá- kóczi-felkelésről szóló írásainak is, bár Márki volt az első, aki a szabadságharcban részt vevő románok szerepét feltárta. Nem vitás az sem, hogy Márki meglátásai olykor téves következtetésekhez is vezettek. Nemegyszer kora viszonyait visszavetíti történelmileg más korokba. „Római szocializmusról” beszél, de ez alatt valójában a Gracchusok parasztpolitikájának időszerűségét hirdeti, mintegy figyelmeztetésül kora uralkodó osztályainak. A francia forradalom nagyjairól, az elnyomott népek függetlenségi harcairól, a gyarmati felszabadító háborúkról vallott nézetei pont úgy a haladást szolgálták, mint a hazai parasztmozgalmakról írt tanulmányai. E megállapítások fényében kell értékelnünk Márki Sándor egész tudományos munkásságát. Nem lenne teljes a kép, ha röviden nem elemeznénk Márki Sándor pedagógiai tevékenységét. Mint a szakdidaktika központi alakja s a középiskolai reformpárt jeles képviselője tanári tevékenysége kezdeteitől kitűnt, úgy is mint középiskolai, úgy is mint egyetemi tanár. Már aradi tanárkodása idején magára irányítja a figyelmet lelkiismeretességével s a modern pedagógiai módszerek alkalmazásával. Fő szempontja a történelmi gondolkodás kialakítása. Arra törekszik, hogy a tanulók teljes összefüggésében értsék meg a történelmi folyamatokat. Szelektív tanítást igényel, keresi a tárgyak közti kapcsolatokat, különösen a történelem és földrajz összefüggését hirdeti. Tevékenységére a központi hatóságok is hamarosan felfigyelnek, s az 1885-ben tartott történészkongresszuson Márkit bízzák meg a középiskolai történettanítás problémájának előterjesztésével. Ez alkalommal terjedelmes beszámolót tart, s keretében nagyjából kifejti pedagógiai nézeteit. Keményen elítéli a történelemtanításban mutatkozó nacionalista tendenciákat. „A történelem tantárgy hazánk [értsd: a dualista Magyarország] minden iskolájában. Tantárgy s nem a nemzet dicsőítésének eszköze, nem is kizárólag magyar. Már a legalsó fokon figyelmezteti a gyermeket arra, hogy történelmünk csak része az egyetemesnek, hogy abban oly törvények nyilatkoznak, mik általános érvényüknél fogva reánk is kiterjednek” - mondotta emlékezetes felszólalásában.90 Mindig szembeszállt a nemzetiségi és felekezeti izgatással. „Amely tanárban vagy 90 Márki Sándor: Történettanítás... 59.; lásd Szebenyi i. m. 1205.