Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
£5=? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) £5=9 289 tanítóban van érzék az igazság iránt s akinek van elég tanultsága - szögezte le lelkesedésben sohasem lesz olyan túlságos, hogy tanítványaival nemzeti ünnepet ülvén, nem magyarokat sértsen.”91 Különösen nagy fontosságot tulajdonított a szemléltető oktatásnak. Úgy vélte, hogy a szemléltetés a legalkalmasabb módszer az anyag megértéséhez. Elsősorban a történelmi falitérképek fontosságát domborította ki, s tanítványait is mozgósította ezek készítésére. Másodszor a képekkel való szemléltetést tekintette a modern történelemoktatás fő eszközének. Ilyen irányú elképzeléseit tudományos munkáiban is kifejezésre juttatta. Alig volt tanulmánya, könyve, amelyet bőségesen ne illusztrált volna. Mint középiskolai tanár, össze is állított egy terjedelmes képgyűjteményt s egy képatlasz kiadását is szorgalmazta. Kezdeményezte a legmodernebb eszközök, diapozitív, epidiaszkóp, film használatát. Követelte az összehasonlító módszer alkalmazását, változatos óratípusokat tartott szükségesnek. Ilyen értelemben fontosnak ítélte a történelmi szöveggyűjtemények, sőt a szépirodalom használatát is. Úgy vélte, hogy a történelmi regények rendkívül alkalmasak a történelmi bele- és átélés biztosítására. „Történetíróknak nevezhetők azok a regényírók is, kik a maguk korát találóan vázolják. Stendhal, ki egyszerre volt regény- és történetíró, ami mindig veszedelmes találkozás, mert az egyik tulajdonság a másiknak rovására fejlődhet ki, igen alaposan tanulmányozta s regényeiben értékesítette azokat a lelkiállapotokat, melyekben a nagy francia forradalom után a francia és olasz társadalom élt” - írta 1921-ben. Hasonlóképpen nyilatkozott az orosz regényírókról is. „A szlávok belső életével talán Turgenyev ösmertette meg a világot, honfitársai azonban renegátnak tartották. Pedig milyen rettenetes igazmondások következtek ezután, például Dosztojevszkij Raszkolnyikovjában, melynél keserűbben és hatalmasabban még senki sem támadta az orosz műveltség ferde irányát. Csehov az orosz parasztok és kispolgárok viszonyainak ösmerője, nagy művész volt Tolsztoj szerint, ki viszont a történelmet emelte nagy művészetté a Háború és béke »ezerlelkű« regényének költészetében. A nagy klasszikus eposzok erejével hat, történelem és költemény egyszerre. Gorkij Maxim az Éjjeli menedékhellyel lett világhírű s elolvassa mindenki, aki az 1917. évi orosz forradalom okait megérteni akarja, pedig nem készült sem történelemnek, sem történelmi regénynek” 92 - értékelte Márki a szépirodalomnak mint történelmet szemléltető anyagnak a szerepét. Rendkívül lelkiismeretesen készült minden órájára. Még egyetemi tanár korában sem ment be egyetlen középiskolai órára óravázlat nélkül. A történelemtanítás korszerűsítéséért szállt síkra valamennyi pedagógiai értekezleten. Krenner Miklóssal, egykori tanítványával közösen összeállította a középiskolai történelmi szakkifejezések gyűjteményét. Egyetemi tanár korában is állandó kapcsolatot tartott a középiskolákkal, részt vett érettségi vizsgákon, előadásokat tartott, s ha tehette, szívesen tanított középiskolai osztályokban. Nagy fontosságot tulajdonított a történelmi kirándulásoknak. Maga is állandóan vitte középiskolai és egyetemi tanítványait ilyen történelmi országjárásokra. Az volt az 91 Márki Sándor: Történettanítás... 63.; Szebenyi i. m. 1213. 92 Márki Sándor: Történelmi regények. Pásztortüz. 1922/2. 656-659.
