Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
fc==? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) fcs=9 285 forradalmiságát azonosítja magával a forradalommal, s Dózsában korai Dantont lát. Dózsa ideológiájában a polgári forradalom előzményeit keresi. Rákócziról alkotott képe is túlságosan egyéni benyomást tükröz, nem ismeri fel kellőképpen a kuruc felkelés hiányosságait, s mindenekelőtt a nemesi szárny osztályszempontokból fakadó kötöttségeit. Műveiből lépten-nyomon kiütköznek a pozitivista történetszemlélet korlátái. Hasonló hiányosságok jelzik a művelődéstörténet köréből vett írásait is. Márkit itt elragadják a tények s az adatok, de nem ismeri fel kellőképpen a művelődés felépítmény jellegét s annak osztályviszonyait. Ebből a szempontból Márki megállt a polgári radikálisok vonalán. A részletek, a társadalmi mozgalmak felvázolásában Márki lényegesen túlnőtt kortársain, de egyetemes társadalomtörténeti szintézist nem tudott alkotni. Bármennyire is megközelítette egyes tételeiben a dialektikus és történelmi materializmus tanításait, a marxi szemlélet nem fejlődött egységes koncepciójává. Példának okáért igen nagy jelentőséget tulajdonított a társadalom fejlődését meghatározó anyagi erőknek, de ebben a tekintetben sem jutott el a dialektikus és történelmi materializmus marxista értelmezéséig, különösen az alap és a felépítmény viszonya tekintetében. Inkább ösztönösen ismerte fel az anyagi világ meghatározó szerepét, s ezért hirdette a gazdasági erők elsődlegességét a társadalom fejlődésében; éppen ezt tekinti a marxizmus legfőbb érdemének is. „Ahol a társadalom termelőerői összeütköznek az adott termelői viszonyokkal (a tulajdonnal), ott forradalom tör ki - írja 1914-ben kiadott művében. - Amint a gazdálkodás alapja változik, átalakul vagy módosul minden, ami azon épült. Az ilyen társadalmi átalakulás legalább addig tart, míg kifejlesztette a termelés új erőit; s minden újabb alakulásnak ebben és a régebbi társadalomban kell gyökereznie. Az emberiség tehát nem szabhat maga elé megoldhatatlan föladatokat: hiszen a föladat is ott kezdődik, ahol a megoldás anyagi feltételei már mutatkoznak. Marx ezért a társadalom anyagi feltételeinek és ezek változásának alapján képzeli el az emberiség történelmét. A gazdasági viszonyok hatása alatt áll ebben a történelemben minden, ami reális és minden, ami eszmei (vallás, erkölcs, művészet, irodalom, bölcselet). A társadalom a gazdasági viszonyokon alapul; a kor uralkodó eszméi csak azokon nyugvó építmények. A társadalmi fejlődés tehát nem az eszméktől, hanem a gazdasági viszonyoktól függ, s tulajdonképpen a termelés erőinek változásában áll. Amint ezek a meglevő viszonyokat átalakítják, új eszmekört, új ideológiát is teremtenek. A történelemben minden elavult állapotot az osztályharc tör össze s az alakítja át. A gazdasági erők a végső okai a társadalom valamennyi jelenségének, s a polgári társadalom anatómiáját a közgazdaságban kell keresni. A társadalmi jelenségek magyarázatánál csak abban az esetben szabad eszmei rugók (vallás, erkölcs, bölcselet) hatását segítségül hívni, ha a gazdasági erők önmagukban véve elégtelenek a kérdéses jelenség megértésére. A történelemnek, amennyiben tudomány, a gazdasági végső okokat kell kiderítenie. A gazdasági élet a dialektika törvénye szerint fejlődik, tehát a dialektika törvénye uralkodik az emberiség egész életében” - összegezi Marx tanairól alkotott nézeteit.83 Ugyanitt Engelsre is hivatkozik: „...A történelem materialista felfogása azon alapszik, hogy minden társadalmi berendezésnek alapja a termelés és a termelt javak kicserélése. A javak eloszlása s ennek nyomán a társadalomnak rendekre vagy osztályokra 83 Uo.
