Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
286 Kovách Géza Historiográfiai írások szakadása szabályozza, hogy mit és mi módon termelnek, miképpen cserélik ki a termelt javakat. A társadalmi átalakulásoknak és politikai változásoknak okai nem az illető korok bölcsészetében, hanem gazdaságában gyökereznek”.84 Kétségtelen, hogy Márki felismerte a marxista történetírás leglényegesebb tételeit, s ezt a történetfelfogást írásaiban gyakorlatba is ültette. Valamennyi nagyobb lélegzetű művében a gazdasági fejlődés elsődlegességéből indul ki. Példának hozhatjuk fel e tekintetben Arad vármegye monográfiáját, melynek számos fejezete foglalkozik az őstermelés, ipar, kereskedelem, pénzgazdálkodás kérdéseivel. II. Rákóczi Ferenc gazdasági intézkedéseit is hasonló alapossággal tanulmányozza. Az említett nagymonográfia második kötetében külön fejezetet szentel a kuruc kor gazdasági élete tanulmányozásának, beleértve a földművelést, a kézművességet is.85 Ahol teheti, mondanivalóit illusztrálja is. Márkinak a gazdasági alapról alkotott nézetei, mint már jeleztük, sokkal inkább a megsejtésen, semmint a marxizmus behatóbb tanulmányozásán alapszanak. A kérdés tárgyalásában a pozitivista tényszerűség s nem a történetfilozófiai szemlélet tükröződik. Ha azonban ezt kora más történészeinek szemléletével hasonlítjuk össze, feltétlenül el kell ismernünk Márki előremutató, haladó módszerét. Ez magyarázza, hogy a mai idők marxista gazdaságtörténészeinek is nélkülözhetetlen segédkönyv Márki minden írása, ha tangenciális kérdésről van szó. Van azonban egy terület, ahol Márki lényegesen megközelítette a marxista történetszemléletet, s ez - az osztályharc. A történelmi materializmusnak ez az alaptétele hatott rá a leginkább. Maga állapítja meg, hogy a társadalmat alakító erők közül az osztályharc a leghatalmasabb.86 Ez a felismerése annál jelentősebb, mert erre akkor került sor, amikor a hivatalos polgári történetírás - nemcsak nálunk, hanem szerte a világon - a társadalmi mozgalmakat abszolút negativista módon értékelte, amikor az osztályharcban csak romboló erőket akartak felismerni. Márki oly gazdag életművének legmaradandóbb értékei éppen azok az írások, amelyekben a parasztmozgalmakkal foglalkozik. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a paraszttömegek iránt érzett merő rokonszenvről van szó; Márki egész történetszemléletét az osztályharc történelemalakító szerepéről vallott tudatos hozzáállás irányította. És itt ismételten Dózsa Györgyére hivatkozunk, jóllehet, a kutatás ma már messze túllépett Márkin, hiszen a parasztháborúval foglalkozó tanulmányok egész sora jelent meg azóta. Azon is vitatkozni lehet, hogy Márki egyes megállapításai mennyire helytállóak. De művének felmérésénél ma már nem az a lényeges, hogy a híres ceglédi beszéd legenda vagy valóság, hanem a beszédben tolmácsolt elvek a mérvadóak, amelyekért Dózsa küzdött, s ezt Márki felismerte. Az sem perdöntő, hogy a török ellen induló paraszthad mikor fordul szembe uraival. Mind a román, mind a magyar marxista történetírás jelentős eredményeket ért el, s főleg nagy értékű kiadatlan forrásanyagot tárt fel a felszabadulás után.87 A többi 84 Uo. 85 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. II. 239-360. 86 Márki Sándor: Történet és történetírás. 97. 87 A felszabadulás után megjelent Dózsa-tanulmányok válogatott bibliográfiája: S. Belu: Despre participarea oráfenilor din Transilvania la ráscoala populará din 1514. Studii. Revistá de istorie. 1953/4. 119-128.; S. Belu: Un moment din ráscoala lui Dózsa. Acta Musei Apulensis. IV. 1961.233-242.; B. Capesius: Ráscoala lui Gh. Dózsa in douá poezii umaniste din Ardeal. Studii fi articole de istorie. II. 1957.67-76.; E. Glück-G. Kovách-E. ►
