Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mezővárosi kézművesség elterjedése a XVIII. század első felében a Bánság és a Körösök vidékén
252 Kovách Géza ь==? A kézművesek és a céhek történetéről hentes, kolbász- és pecsenyesütő 9 községben késes 4 községben halász 1 községben sörfőző 1 községben V. Egyéb mesterségek arany- és ezüstműves 11 községben bogiáros 2 községben borbély 16 községben puskaműves 20 községben órás 7 községben ónöntő 4 községben gyertyaöntő és -mártogató 4 községben pipás-csutorás 1 községben zeneszerszám- és körzőkészítő 2 községben könyvkötő 7 községben harangöntő 2 községben enyvfőző 1 községben sebész-érvágó 2 községben kalmár-kereskedő céh 5 községben Mint a táblázatból kitűnik, a kézművesek nagy része a ruházati, építkezési s a mezőgazdasághoz közvetlenül kapcsolódó iparágakban dolgozott. Mindez még inkább bizonyítja az általunk tanulmányozott vidék mezőgazdasági jellegét. Végeredményben csak azok a mesterségek bizonyultak életképeseknek, melyek a mesterségük folytatásához szükséges nyersanyagot a paraszti vagy majorsági termelőegységekből szerezték be. Végeredményben tehát a mezőgazdaság és a mezővárosi kézművesség szoros kapcsolatban maradt egymással, mint csiga a házával; kölcsönösen kiegészítették egymást. Ha a mezővárosi kézművesek társadalmi eredetét kutatjuk, kiderül, hogy legtöbbjük jobbágyrendű. A majorosítás, a jobbágy telkek felaprózódása, a szabad irtás korlátozása, majd eltiltása s mindenekelőtt a természetes népszaporulat a paraszti lakosság egy bizonyos hányadát a kézművesség felé irányította. E kézművesek jelentős hányada még nem szakadt el véglegesen a mezőgazdaságtól, a kert, szőlő vagy kisebb területű föld még a megélhetés egyik alapja maradt. így adódik az az anakronisztikus helyzet, hogy a kézművesek még a jobbágyrendű lakosság összeírásaiban szerepelnek, jobbágyterhek is hárulnak rájuk, rendszerint a pénzbeli megváltás körülményei között. A feudális jogrendnek megfelelően azonban előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy céhet létesítsenek, céhbe álljanak, mert csakis így kaptak jogot mesterségük szabad űzésére. Csakis így magyarázható a korabeli statisztikák néha ellentmondó jellege. Másfelől a falusi céh az egyetlen lehetséges út volt a felemelkedés irányában. A szűklátókörűség, a fennálló jogi helyzet aztán odavezetett, hogy a korábban még kontárkodó falusi mesteremberek a céh- statutum birtokában maguk is ádáz harcot kezdenek a még céhen kívüli kontárok ellen.
